Villanófényben - Bordás Barbara
2017-02-10
Február 17-én igazi eső zúdul majd a Budapesti Operettszínház színpadára, miközben táncos lábak kopogják a sztepp lépéseket. Ekkor debütál Budapesten a Szegedi Szabadtéri Játékokon már nagy sikert aratott Ének az esőben, Harangozó Gyula és Somogyi Szilárd rendezésében. A népszerű film bájos és szerethető hősei, jól ismert dallamai és frenetikus táncbetétei ezúttal az Operettszínház nagyszínpadán elevenednek meg. A tehetséges, ifjú színésznőt, Kathy Seldent Bordás Barbara kelti életre, akit a nagyközönség elsősorban primadonnaként ismer. A műfajok közti kirándulásról, szteppről, naivaságról és "prima donna"ságról, valamint A víg özvegy címszerepéről beszélgettünk a művésznővel.
Amikor utoljára beszéltünk, férjeddel, Boncsér Gergellyel együtt épp az Operettszínház decemberi németországi turnéjára indultatok, először bízva kislányotokat a nagyszülőkre ilyen hosszú időre és a karácsonyt a család nélkül, idegenben töltve. Hogy bírtátok?

Bevallom, azt hittem rosszabb lesz. Azért az előadások hangulata, a közönség fogadtatása kicsit feledteti az emberrel azt, hogy a családjától távol tölti az ünnepeket. Próbáljuk mindennek a pozitívumát keresni, ezért úgy fogtam fel, legalább kicsit kettesben leszünk, de aztán kiderült, még Gergővel sem igazán tudunk romantikázni. Őt egy másik fellépés a turné közepén Milánóba és Udinébe szólította, míg én maradtam a társulattal Németországban. Az együtt töltött négy napból két olyan is volt, amikor dupla koncertünk volt. Így igyekeztünk kihasználni a kevéske időt, ami a romantikus perceinkre maradt.

Az ilyen időszakokban, amikor két héten keresztül mindennap van legalább egy fellépésed, hogy tartod kondícióban magadat és a hangodat?

Gergő egy gyerekkori barátja gyógyszerész, azon belül is elsősorban a kutatás, fejlesztés az ő területe.. Bármi bajunk van, őt hívjuk. Szinte már egyfajta gurunak számít nálunk. Az ő tanácsára rendszeresen szedünk megelőzés gyanánt többféle vitamint. A másik nagyon lényeges dolog az alvás. Otthon ezt a kislányunk mellett persze nem könnyű megoldani, de Gergő és a nagyszülők is sokat segítenek, hogy időnként én is tudjak pihenni kicsit, a turnékon viszont nincs gyermek és hétköznapi teendők, van arra lehetőség, hogy az ember sokáig aludjon és a napját az esti fellépésre koncentrálva töltse. Ez sokat segít. Ezen kívül én a gyógynövények nagy híve vagyok, a teákat és cukorkákat is gyakran alkalmazom, ha baj van, vagy csak kicsit kényeztetni szeretném a torkom.

Hazajöttél, de nem pihentél, mert már kezdődtek az Ének az esőben próbái. Hogy álltok most?

Épp csak hazaérkeztünk a turnéról, máris kezdődtek a táncpróbák. Mivel a darabot már nyáron bemutatták Szegeden, a koreográfiák és a dalbetétek teljesen kész voltak, nekünk, új beállóknak kellett mielőbb elsajátítani azokat, a jeleneteket pedig a két rendező segítségével magunkra alakítani.

Hogy boldogulsz a szteppel?

Nem könnyű. Az ember olyan izmokat használ szteppelés közben, amiket amúgy egyáltalán nem. A bokaízületeknek, a bokaizmoknak nagyon be kell járatódni hozzá. Minimum két hónapos napi szintű intenzív tanulás kell hozzá, hogy meglegyen a kellő kondíció a lábunkban. Az pedig csak tovább nehezíti a dolgot, hogy végig egy kissé rogyasztott térdpozícióban kell lenni. Tehát a combizmot, a feneket, a hasat, az egész központi tartást is teljesen megdolgoztatja. Szeretném, ha lenne arra lehetőség, hogy a bemutató után is hetente egyszer-kétszer gyakorolhassunk. Énekes szólistaként az én agyam egészen máshogy rögzít, szóval ez a próbaidőszak a fizikai terhelésen kívül szellemileg is nagyon igénybe vesz. A lépéseket memorizálni kell, de szteppkoreográfusunk, Hajdu Anita nagyon türelmes, rengeteget segít.

Egyébként szeretsz táncolni?

Nagyon. Mielőtt az Operettszínházba kerültem, egy kis utazótársulatban léptem fel, ahol időnként táncos feladatot is kaptam. Klasszikus alapok híján azonban inkább csak olyan táncra vállalkozom szívesen, ahol nagyobb szabadsága van az egyéniségnek, ilyenek például A chicagói hercegnőben lévő koreográfiák vagy most a sztepp, de salsázni is nagyon szeretek.

A chicagói hercegnőben
Biztos láttad a filmet. Szeretted?

Igen. Egyébként is szeretem a romantikus filmeket. Amikor kiderült, hogy játszani fogom Kathy Seldent, ismét elővettem és olyan jó volt újra nézni azzal a tudattal, hogy most én leszek a színpadon Kathy. Abszolút hiteles, kedves történet. Még az ellenszenvesebb karakterek is szerethetőek.

Milyen lesz a te Kathy Seldened?

Nagyon tisztelettudó és alázatos, de nem annyira naiv, mint mondjuk a Csókos asszony Katókája. Hasonlít rám abból a szempontból, hogy nem akar mindenáron az élre törni. Nekem sem jelentett gondot soha, hogy kivárjam a soromat, vagy valaki mögé beállva én is lapátoljam a szenet a kazánba. Elég régen megtanultam, hogy egymás sikeréért dolgozni nem szégyen, s hogy az élet mindig visszaadja az önzetlen szeretetet, a jó szívvel adott segítséget. Abban a kevés jelenetben, ahol dramaturgiailag lehetőség van rá, megpróbálom Kathy Don iránti mély és elkötelezett szerelmét megmutatni, hiszen a nézőnek látnia kell, mi az, ami miatt egy karrierje elején lévő színésznő még arra is hajlandó, hogy a hangját kölcsönözze egy másik nőnek. Igyekszem megfogni a humorát is és a darab többi szereplőjéhez, például Cosmohoz való viszonyát árnyaltan megrajzolni.

Ő naiva vagy megvan benne az a nőiesség, kacérság, ami mondjuk egy primadonnában?

Szerintem ő inkább naiva. De azért néhány helyen a nőiességéből is meg lehet mutatni valamit. Az első számban például, ahol a partin, macskajelmezben a lányokkal közösen az Álmomban az ágyamban című számot adjuk elő, a kacérságból lehet felvillantani valamit, vagy a Donnal közös duettben, amihez egy nagyon különleges egymásba fonódó, egymásból építkező táncot koreografált Lőcsei Jenő, így a nőiesség bújós oldalát lehet megmutatni. A meghallgatás jelenetben elhangzó szóló dalban egy keserű, csalódott nőt lehet ábrázolni. Van rá lehetőség tehát, hogy színesítsem a karaktert, de alapvetően ő mégis csak egy naiva.

Elsősorban primadonna szerepeket énekelsz. Amikor megtudtad, hogy te játszod az Ének az esőben női főszerepét, örültél, hogy egy musicalben kapsz feladatot?

Nem musicalnek mondanám, inkább zenés játéknak. Öröm a stílusbeli kirándulás, ugyanakkor rettentő izgalom is, mert a közönségnek értelemszerűen van egy fajta elvárása a műfajjal kapcsolatban, aminek persze igyekszem megfelelni. Aztán ott vannak még a saját kétségeim is. És közben nagy boldogság, hogy olyan kollégákkal dolgozhatom, akikkel korábban még soha, például Szinetár Dórával, Serbán Attilával, Somogyi Szilárddal vagy Harangozó Gyulával. Peller Károllyal először vagyunk egy pár a színpadon, vele is nagyon jó a közös munka. Úgy érzem, hogy nagyon jól összecsiszolódtunk, jól passzolunk egymáshoz. Örülök, hogy a sármőr romantikus oldalát is megismerhettem.

Ehhez a fajta énekléshez mennyire kell átkódolni a fejedet, a hangodat, mindenedet?

A beéneklés az egyik leglényegesebb dolog, mert ezek a dalok nem kifejezetten primadonna lágéban íródtak, elég mélyek. Ezért zongora mellett alaposan ki kell dolgozni mindent. De ha jól begyakorolta az ember, a gégememória segít, emlékezni fog rá a torkod. A másik nehézség, hogy egyszerre kell táncolni és énekelni: a dal után egy komoly sztepp következik, majd jön egy prózai jelenet. Ehhez nagyon jól kell beosztani az embernek az erejét, az energiáit.

Dolhai Attilával a Víg özvegy olvasópróbáján
Még meg sem volt a bemutató és máris elkezdtél próbálni A víg özvegyben. Hogy lehet átállni egyikről a másikra? Kilépni az egyik próbáról és betoppanni a másikba?

Nagyon nehéz, mert folyamatosan az az érzésem, hogy valamiről lemaradok. Ha az egyikre koncentrálok, rögtön az jut eszembe, most a másikkal kellene foglalkozni és fordítva. Elhatároztam magamban, hogy amíg az Ének az esőben próbái tartanak, maximálisan arra koncentrálok, és közben megpróbálom zeneileg a lehető legmagasabb szinten elsajátítani a Víg özvegyet és megtanulni a prózai szövegeket. A bemutató után pedig már ezzel a tudással felvértezve "csak" a szerepet kell megtalálni és a koreográfiát elsajátítani. Szerencsére már egy-két dalt énekeltem korábban. Az olvasópróba után azért kicsit megnyugodtam, mert az derült ki számomra, hogy Szabó Máté rendező hasonlóan gondolkodik a karakteremről, mint én. Glavári Hanna egy nagyon vagány, odamondogatós csaj. Van egy Lőrinczy Attila által zseniálisan megírt pikírt humora, ami hozzám nagyon közel áll.

Most borul a "klasszik" párosítás. Ezúttal nem Fischl Mónika, hanem a te partnered lesz Dolhai Attila. Mennyit dolgoztatok együtt korábban?

Attilával és Homonnay Zsolttal először a Csókos asszonyban játszottam együtt. Mindkettőjükkel nagy élmény volt együtt dolgozni. Azután következett a Miss Saigon, amiben volt egy-két közös jelenetem Attilával, majd nagy csönd következett. Végül A chicagói hercegnőben kerültünk ismét össze. Valóban, az úgynevezett klasszikus operettekben vagy a férjemmel vagy Vadász Zsolttal vagyok párban. Kíváncsian várom a közös munkát. De tudom Attiláról, hogy ő is épp olyan maximalista, mint én. Ráadásul most már fél éve egy énektanárhoz járunk, így a közös számainkat az énektanárnőnkkel együtt fogjuk tudni kidolgozni.

Mennyire nehéz Lehár muzsikája?

Nem könnyű, mert nagyon sok a szöveg, ez technikailag azért nem egyszerű, mert nem igen van elég idő levegőt venni, ráadásul nem a kényelmesebb, mélyebb lágéban van, hanem inkább magasabban, ugyanakkor rettenetesen szép melódia és nem annyira kell fújni. Nem kifejezetten drámai zene, egy kicsit könnyedebb stílus. Más technikai felkészültséget igényel, mint a Marica grófnő vagy a Csárdáskirálynő Egy asszony összetör című száma.

Dánielfy Zsolttal a Marica grófnőben
Itt viszont igazán lehet használni a nőiségedet. Hanna egy igazi díva.

Abszolút. Nagyon tetszik a pikírt humora, az, ahogy az ujja köré csavarja a férfiakat, de nem úgy, ahogy mondjuk a Csárdáskirálynő Szilviája, hanem azzal a nyugodt közönnyel, ahogy egy ilyen típusú nő fogadja, hogy mindenki a lába előtt hever. Tihanyi Ildi nagyon nőies, extravagáns jelmezeket tervezett, abszolút kiemelve, hogy Hanna egy valódi "prima donna", azaz első számú nő. Mind a szövegek, mind a szituációk ezt húzzák alá. Érdekes, hogy amíg az eddigi primadonna szerepeimben mindig volt egy-egy olyan helyzet, amikor a nő a szívét kitéve, és az összes fájdalmát megosztva a nézőkkel teljesen összetört, addig itt nem igazán van ilyen pillanat. Az én olvasatomban, ebben a darabban ő az, aki végig fölényesen uralja a terepet, ő mozgatja a szálakat. Élvezetes lesz játszani.

Megfejtetted már, miért van az az elementáris vonzalom Daniló és Hanna között?

Van egy nő, aki bármit megvehet és megtehet, és akinek minden férfi a lába előtt hever. Kihívást jelent számára, hogy akad egy olyan férfi, aki nem akarja. Másrészt épp azért, mert mindenki őrá vágyik - elsősorban a gazdagsága miatt -, felmerül benne a kérdés, hogy ki is az, aki igazán valóban őt akarja. Nem a gazdag özvegyet, hanem az embert a "maszk" mögött. És miután tudjuk, hogy régebben közöttük volt egy szerelmi viszony, majdnem egy pár lettek, csak a férfi édesapja kevesellte a hozományt, Daniló ismeri az igazi Hannát. Tehát ott a fiatalkori első szerelem emléke, a férfi, aki már akkor szerette, amikor nem volt gazdag, csak egy egyszerű lány, és aki most, amikor mindent elért és minden az övé, elutasítja - nem is kérdés, hogy megőrül érte.

Nem dolgoztál még Szabó Mátéval. Milyenek az első benyomásaid?

Nagyon felkészült, pontosan tudja, mit és hogy szeretne megmutatni és elmondani a darabbal. Úgy látom, hogy nagyon önazonos ember, ami a fiatalságával és az óriási háttértudásával párosulva engem nagyon meggyőzött. Biztos vagyok benne, hogy az előadás karmesterei, Makláry László és Somogyi-Tóth Dániel is ezt a fiatalos lendületet fogják hozni a zenében. Mindez szerintem garancia arra, hogy egy jó előadás születik majd.

Arról lehetett olvasni, hogy szerepet kapsz a Notre Dame-i toronyőrben, de végül nem szerepelsz az előadásban. Mi ennek az oka?

Még nagyon pici a kislányom és az elmúlt időszakban rengeteg munkám volt, bemutatók, külföldi fellépések, turnék. Úgy éreztem, szükségem van egy lélegzetvételnyi szünetre. Egyeztettünk a vezetéssel és végül abban állapodtunk meg, hogy miután én azért alapvetően primadonna vagyok, inkább az operettekben kell helyt állnom. Ezért úgy döntöttünk, hogy az Ének az esőben után eljátszom A víg özvegy címszerepét, és a Notre Dame-i toronyőr női főszerepét közös döntéssel "elengedjük". Így a próbafolyamat alatt lesz időm pihenni, feltöltődni, készülni az izraeli Marica grófnő turnéra és a nyári gálákra, no meg megtanulni A Chicagói hercegnőt németül, mert szeptemberben a müncheni Deutsches Theaterben lépünk fel a darabbal.


rendezvenyhelyszinek.hu
A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam,
irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)
© 2008-2013, Minden jog fenntartva - Budapesti Operettszínház