Kedvencem - Kállay Bori

Kállay Bori 17 éves kora óta van a pályán - Kálmán Imrétől Csehovig rengeteg előadásban, szinte minden műfajban játszott már. A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, életműdíjas, ünnepelt színésznő. A Budapesti Operettszínház közönsége négy éve láthatja őt A Csárdáskirálynőben, és most egy újabb 'beugrásra' készül. A Lévay Szilveszter-Michael Kunze szerzőpáros nevével fémjelzett legendás Elisabeth musicalben debütál, Zsófia főhercegnő szerepében. A művésznő pedig talán csak egyetlen dolgot vár annyira, mint a premiert, mégpedig a tavaszt, amikor szaladhat a kertjébe, hogy kedvenc növényeit gondozhassa.

Kállay Bori 1969-ben, énekkari tagként lépett először színpadra. Az azóta eltelt jó pár évben több színháznak is tagja volt, szubrett, majd primadonna lett és mára ismert és népszerű színésznő. Elsősorban a debreceni éveknek köszönhetően, rengeteg prózai darabban is játszott.

"A Miskolci Nemzeti Színház pont abban az évben hirdetett énekkari felvételt, amikor engem nem vettek fel a Színművészeti Főiskolára. Boldogan jelentkeztem a meghallgatásra. Kálmán Imre Ördöglovas című darabjában léptem először színpadra. Az énekkar tagjaként, egy udvarhölgyet játszottam. Meg voltam róla győződve, hogy mindenki engem néz, csak rám figyel - emlékszik vissza nevetve a színésznő, aki a kis szerepek után, hamar bekerült a mélyvízbe.- Később tánckari tag és segédszínésznő is lettem, de a Szegedi Nemzeti Színházban már komoly feladatokat bíztak rám. Jó pár év szólt a zenés műfajról az életemben, főként szubrett szerepkörben. A java azonban akkor következett, amikor Debrecenbe szerződtem. Az itt eltöltött 18 év során, Csehovtól Tolsztojig mindent játszhattam, és persze, az operettek mellett, még musicalt is."

Kállay Bori 1987-ben költözött végleg Budapestre, majd a szubrett-éveket követően tudatosan váltott, és szopránját primadonna szerepkörre képeztette át. A 2008/2009-es évadban lépett először színpadra a Budapesti Operettszínházban: Kerényi Miklós Gábor direktor hívta Anhilte szerepére a Csárdáskirálynőbe, melyet hatalmas sikerrel játszik. "Szinte mindenkit ismertem a társulatból, hiszen sokat koncerteztünk együtt, találkoztunk más színházakban, de addig nem volt lehetőségem az Operettszínház színpadán játszani. Kerényi Miklós Gábor felkérése váratlanul ért. Boldogan mondtam igent! Pici szorongás azonban volt bennem: befogad-e a társulat? Hát fölösleges volt: kedvesen, barátsággal fogadtak és én is mindent elkövettem, hogy gyorsan beilleszkedjek. Ma már öröm bejönnöm, a kollégáimat szeretem, és úgy érzem, ők is hasonlóképpen éreznek irántam. Különösen élvezem, hogy sok a fiatal a társulatban, nem beszélve arról, milyen csodálatos zsúfolt nézőtér előtt játszani estéről-estére."

Élete most újabb fordulatot vett. Lévay Szilveszter Elisabeth című, legendás musicaljében debütál az Operettszínházban. A színésznő bevallotta: Zsófia főhercegnő nem volt ismeretlen a számára, korábban már kacérkodott a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő léphetne színpadra ennek a gőgös arisztokrata asszonynak a szerepében.

"Az Aranypálca Nemzetközi Operett-Musical Karmesterversenyen volt alkalmam megismerkedni Lévay Szilveszterrel. Ő huncutkás mosollyal az arcán közölte: hamarosan találkozunk. Akkor ebből még semmit nem értettem. Korábban ugyan már "szemezgettem" Zsófiával, dédelgettem a gondolatot, hát még amikor megtudtam, hogy felújítják a darabot. Úgy érzem, nagyon nekem való szerep, és talán a legjobbkor érkezett az életembe. Rengeteg fiatallal állhatok egy színpadon, a musical műfaj hazai sztárjaival, és ez különösen ösztönöz."

Kállay Bori a kedvenc Lévay-darabjában kapott szerepet. Az Elisabeth zenei világa azonban nagyon más, mint amit megszokott. "Engem ez a dallamvilág elbűvölt. Egészen furcsa zenei képek és ritmusváltások vannak benne, amit meg is kellett szoknom, hiszen ez nem 'bel canto' éneklés, amit az operett műfaja megkíván. Nagyon pontos munkát és odafigyelést követel."

Zsófiának is jellemző vonása a szigor és pontosság. Nem kimondottan kedves személyiség. Alakját megformálni igazi kihívás. Kállay Bori pedig utánanézett mindennek, amit tudni lehet erről a történelmi alakról. "Kemény, határozott és hataloméhes nő volt. Imádta a gyermekeit, de céljai érdekében mindenkivel kíméletlen volt. Zsófia nem szerethető karakter, de ha az ember jól formálja meg alakját, a közönség méltányolja. Hiszen mindenkiben jó és kevésbé jó tulajdonságok elegyednek. Ott lapulhat más-más fokon a kevélység és a kíméletlenség is, amit egy jó rendező irányításával, erre alkalmas színész meg tud jeleníteni."

Az új szereppel járó próbaidőszak igencsak felbolygatta a színésznő családi életét, ráadásul novemberben még egy nagy feladat várta, hiszen a németországi Baden-Badenba utazott a társulattal, hogy az ottani közönségnek is megmutassák a Csárdáskirálynőt. "A badeni turnén életemben először kellett egy komplett szerepet, prózával, énekkel megtanulnom egy idegen nyelven. Volt bennem némi félelem. Eleinte egy kicsit egyedül is éreztem magam, de a többiek nem hagytak magamra, mindenhová hívtak, vittek magukkal. Nagyon jó kis közösség jött össze. Tetejében hatalmas sikerünk is volt, szóval remekül éreztem magam. A családnak persze furcsa volt, hogy egy hétre eltűntem. Komoly szervezést igényelt, hogy a hiányom ne legyen feltűnő" - mondja mosolyogva Kállay Bori.

"Nem vagyok annyi feladattal terhelt színésznő, hogy sorra éljem a bemutatókat és a turnékat. Mindenfélét megfőztem előre és a fagyasztó is tele volt. Az Elisabeth-próbák között is szaladtam haza intézni a szükséges tennivalókat. Ez nem panasz, hanem dicsekvés! Kicsit fárasztó, de megéri!"

Kállay Bori egyébként is mozgalmas életet él. Mint mondja: mindig van dolga. Akad szép számmal fellépése, ami nem enged túl sok pihenést. Cicáját és kertjét azonban sosem hanyagolja el. Alig várja a tavaszt, hogy családja és a szerepek mellett, növényeivel is foglalkozhasson.

"Járok énekórákra, rendszeresen lépek fel egy társulattal és sok a vidéki előadásom is. Egy önálló est álmát is dédelgetem már pár éve. Még nem mertem vele előrukkolni, de azért készülök rá. Így szinte nincs pihenés, de ha mégis időm és az időjárás engedi, rohanok a kertbe. Mániákusan kertészkedem. Szeretem a földet, a zöldségesemet és a virágaimat. Imádom nézni, ahogyan kipattan a rügy, már most nagyon várom a tavaszt. Addig pedig etetem a madarakat. Van  egy cicánk, aki a kutyánk halálakor költözött át hozzánk a szomszédasszonyunktól és azóta is velünk él. Mi pedig rendesen elkényeztetjük. Uralkodik rajtunk. Kemény és kíméletlen velünk. Mint Zsófia főhercegasszony…"