Villanófényben - Závada Péter
2017-06-08
Závada Pétert elsősorban költőként ismeri a nagyközönség, de rendszeresen ír színpadi adaptációkat és dalszövegeket színházi előadásokhoz is. A fiatal szerző első alkalommal dolgozott a Budapesti Operettszínházban, ahol egy hónapon belül két bemutatója is volt. A Lázár Ervin kultmeséjéből született, Szirtes Edina Mókus zenéivel íródott Szegény Dzsoni és Árnika musical és a legendás Kálmán Imre operett, a Csárdáskirálynő amerikai változatából született Riviera girl dalszövegeit készítette el. Előbbi rendezője a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős bábrendező szakos hallgatója, Szenteczki Zita, utóbbit a zenés színházi szakma doyenje, Kerényi Miklós Gábor állította színpadra. Závada Péterrel többek között rejtvényfejtésről, saját hangról, anti-sznobériáról és bungee jumpingról beszélgettünk a két premier apropóján.
Nemrég részt vettem egy beszélgetésen, ahol arra a kérdésre keresték a választ, hogy tekinthetünk-e a dalszövegekre kortárs versként. Te mit gondolsz erről?


Régóta foglalkozom vers és dalszöveg írással, nem mosnám össze a kettőt. Nem kérdés számomra, hogy a dalszöveg hangzó irodalom, de azt nem gondolom, hogy alanyi jogon vers lenne. Szerintem amit ma vers alatt értünk, az olyan szöveg, ami önmagában megáll a papíron. A médiumok alapján különböztetem meg a verset a dalszövegtől. A vers az, amit papíron fogadunk be, néma olvasás közben, a dalszöveg az, amit előadás alatt, zenével. Amit pedig előadás közben, de zene nélkül, az a slam poetry. Nálam ezek így válnak szét.

Az utóbbi években a költészet felfutását érzékelhetjük. Mi van ebben a felgyorsult világban, ami pedig látszólag ellentmond a műfajnak, ami miatt ismét fókuszba került a líra?

Egyrészt a slamnek és a rapnek köszönhetően újra előtérbe került a vers performativitása, vagyis az előadói költészet. Annak idején talán a rock and roll volt olyan nagy hatással a világra, mint az elmúlt húsz évben a rap és a hip-hop. Így aztán újra teatralizálódik, performatívvá válik a verses szövegmondás. Másrészt azt tapasztalom, hogy az internetes befogadási stratégiáknak köszönhetően egyszerre több ingerre figyelünk, miközben be is szűkül a koncentrációs mezőnk. Hosszabb szövegeket nehezebben olvasunk online. Ez a próza- és tanulmányolvasásnak nem kedvez, de a versnek tökéletesen megfelel, hiszen az általában belefér egy okos telefon képernyőjébe.

De a vers sűrű, arra mégis csak rá kell fókuszálni, míg egy egyszerűbb szöveget szinte odafigyelés nélkül lehet olvasni.

Ez igaz, de az emberek a buszon gyakran rejtvényt fejtenek! Szerintem erre a rejtvényfejtésre irányuló, rövid ideig tartó, mégis intenzív képi gondolkodásra igenis van igényünk. A vers is ilyen. Nem kell sok időt tölteni vele, mégis agyalni kell rajta. Persze ez csak amolyan hétköznapi versfogyasztás, nem elmélyült, értő olvasás. De nagyon jó, hogy ez is van.

Gyakran dolgozol színházban. Miben határozható meg leginkább a különbség a saját vers és a felkérésre írt szöveg - legyen az, mondjuk egy Shakespeare átdolgozás vagy egy előadás dalszövegeinek - megírása között?

Leginkább abban, ahogyan az ember ír, vagyis stilárisan. Például az Ahogy tetsziknél, amit Kovács D. Danival csináltunk a Katonában, egy olyan beszédmódot választottam, amit kamaszkoromban használtam a rap szövegeimben. Míg az Ascher Tamás rendezte a Nők iskolájában egy alulstilizált prózanyelvet kellett megteremteni. Alkalmazkodom a rendezői elképzeléshez. Viszonylag könnyen tudok a regiszterek és a stílusok között váltani. A saját versírás viszont elkülönül az alkalmazott szövegektől. Fontosnak tartom, hogy legyen az embernek egy saját hangja, ugyanakkor szeretek más hangokon is megszólalni. Izgatnak a határátlépések.

A Szegény Dzsoni és Árnika stábja
Az Operettszínház hogy talált meg? Elsőre elég távolinak tűnik a kettőtök kapcsolata.


Szenteczki Zita keresett meg, hogy a Szegény Dzsoni és Árnikát fogja rendezni és szeretné, ha én írnék hozzá dalszövegeket. Ez a mese fontos gyerekkori élményem, ezért elsőre igent mondtam. Amikor közel kerültem az Operettszínházhoz nagyon izgalmasnak találtam, egy olyan végtelenül profi helynek, ahová jó bemenni. Láttam, hogy zajlik a munka, milyen alázattal és odaadással, és ez végtelenül szimpatikus volt. A színészek már az olvasópróbán elénekelték a dalokat a friss dalszöveggel. Egy klasszikus Csárdáskirálynőt is élmény megnézni, mert elképesztően profin szólal meg. Sokan sznobul állnak a műfajhoz, mert az operett egy vállaltan populárisabb esztétikát képvisel. Holott én azt tapasztalom, hogy épp ezért ügyelnek annyira a magas szakmai minőségre.

A Szegény Dzsoni és Árnika színpadi változatát Kautzky-Dallos Máté, IV. éves dramaturg hallgató készítette. A dalok helyét hogyan találtátok meg?

Az Operettszínház kitüntetett figyelemmel kísérte a munkánkat, rengeteg segítséget kaptunk, és menet közben is sokat tanultunk a műfajról. Milyen a klasszikus operett felépítése, mi az, hogy repríz és potpourri, vagy hogy a drámai konfliktus mely pontjain érdemes dalokat berakni. Bejárt a próbákra Kero, de sokat foglalkozott velünk Lőrinczy Attila vezető dramaturg és a főigazgató Lőrinczy György is. A színészek is imádták a közös munkát. Az egész színház nagyon nyitottan állt hozzánk.

Milyen volt a munkafolyamat? Mókus írta a dalokat, te rá a szöveget vagy fordítva?

Azt kértem Mókustól, hogy a főbb daloknál, mint a Vándor duett vagy Dzsoni belépője, először a dallam szülessen meg, és akkor én arra a hangulatra és prozódiára írok szöveget. A Lázár Ervin-szöveg harmadik harmadában viszont epizódok követik egymást. Ezeket Mókus stílusától eltérőre szerettük volna komponálni. Az egyiket kicsit rapesebbre, a másikat fociindulósabbra, a harmadikat munkadalosabbra. Ezeknek előre megírtam a szövegét, és arra szerezte Mókus a dallamot. Szóval oda-vissza dolgoztunk.

Vannak kedvenc dalszövegeid?

Mókus zenéi egészen nagyszabásúak, talán Lázár Ervin meséjéhez képest szokatlanul is. Rögtön belemásznak az ember fülébe. Három-négy dalt kifejezetten szeretek, ilyen például Dzsoni belépője, a Vándor duett vagy a Várakozás dal. Ezek a kedvenceim.

A Riviera girl stábja
Ha a Riviera girlről beszélünk, egy olyan klasszikus szöveghez, amit mindenki ismer, mint a Te rongyos élet, a Hajmási Péter vagy a Lányok a lányok, hogy nyúltál hozzá? Nem feszélyezett, nem nyomasztott?


Ez olyan, mint a bungee jumping. Nem szabad túl sokat gondolkodni, csinálni kell. Ha az ember nem tudja az elvárásokat száz százalékig figyelmen kívül hagyni, nem is érdemes belekezdeni, mert megbénítják. Ez nyilván Shakespeare esetében is így van. Utána olvasok, tájékozódom, aztán viszont belevágok: nézzük meg, mit lehet belőle kihozni. Lényeges az is, hogy a Riviera Girl szövegei nem azonosak a Csárdáskirálynő librettójával. Az 1917-es Broadway-változat dalait P.G.Wodehouse jegyzi, és én még ezekhez képest is új dalszövegeket készítettem, tehát nem angolból fordítottam, hanem újraírtam őket. A próza sem egy az egyben a Broadway-szöveg, hanem Lőrinczy Attila átirata. Néhány dalnál éreztem csak, hogy ezt most minek is írom át? Tök jó, ahogy van. De ez egy másik darab, másik történet.

Kero sok változtatást kért a próbák folyamán?

Alapvetően elégedett volt. Azt kérte, hogy a szöveg legyen modern, de közben mégis idézze a kor orfeumi miliőjét. A finálékat iszonyú nehéz volt megírni, mert azok narratívak, és nem az eredeti operetthez, hanem a mi történetünkhöz kellett illeszkedniük. Ott sokat segített Kero a prozódiában. Leültünk, végigénekeltük őket zongorakísérettel. Mint az amerikai filmekben.

Az ilyen típusú munkákban mi okoz neked örömet?

Számomra fontos a zene és a szöveg kapcsolata. Örömet okoz, hogy zenét hallgathatok és hozzá illeszthetem a szövegeimet. Izgalmasnak találom az operett játékhagyományát is. Dalszövegíróként kezdtem a pályámat, benne van a zsigereimben. Ez egy másik szintje az alkotásnak, mint a versírás, más készségek kellenek hozzá.


Fischl Mónika opera szerepben
Dualitás a Kálmán Imre Teátrumban
Villanófényben - Földes Tamás
Villanófényben - Gubik Petra
Villanófényben - Závada Péter
Villanófényben - Ottlik Ádám
Villanófényben - Lévai Enikő
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Dolhai Attila
Villanófényben - Kállay Bori
Villanófényben - Bálint Ádám
Villanófényben - Laki Péter
Villanófényben - Bodor Johanna
Villanófényben - Mészáros Árpád Zsolt
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Lőrinczy Attila
Villanófényben - Polyák Lilla
Villanófényben - Vágó Bernadett
Villanófényben - Auksz Éva
Villanófényben - Fischl Mónika
Villanófényben - Frankó Tünde
Villanófényben - Vadász Zsolt
Villanófényben - Peller Károly
Villanófényben - Szabó P. Szilveszter
Villanófényben - Peller Anna
Villanófényben - Szendi Szilvi
Villanófényben - Nádasi Veronika
Villanófényben - Lévay Szilveszter
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Földes Tamás
Villanófényben - Kerényi Miklós Máté
Villanófényben - Lukács Anita
Mi is itt vagyunk! - Lévai Enikő Éva
Mi is itt vagyunk! - Muri Enikő
Mi is itt vagyunk! - Szentmártoni Norman
Mi is itt vagyunk! - Barkóczi Sándor
Mi is itt vagyunk! - Simon Panna
Mi is itt vagyunk! - Gömöri András Máté
Mi is itt vagyunk! - Jenes Kitti
Mi is itt vagyunk! - Angler Balázs
Mi is itt vagyunk! - Kisfaludy Zsófia
Mi is itt vagyunk! - Veréb Tamás
Mi is itt vagyunk! - Gubik Petra
Mi is itt vagyunk! - Kocsis Dénes
Polyák Lilla
Dolhai Attila
Gubik Petra
Kapócs Zsóka
Bíró Eszter
Szulák Andrea
Mészáros Árpád Zsolt
Kállay Bori
Bordás Barbara
Kerényi Miklós Máté
Füredi Nikolett
Janza Kata
Feke Pál
Dolhai Attila
Boncsér Gergely
Bordás Barbara
Vadász Zsolt
Dancs Annamari
Lukács Anita
Oszvald Marika
Dézsy Szabó Gábor
Pálfalvy Attila
Vágó Zsuzsi
Papadimitriu Athina
Jantyik Csaba
Bódi Barbara
Faragó András
Csengeri Ottília
Dániel Gábor
Nádasi Veronika
Peller Károly
Szendy Szilvi
Vadász Dániel
Kalocsai Zsuzsa
Bálint Ádám
Kékkovács Mara
rendezvenyhelyszinek.hu
A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam,
irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)
© 2008-2013, Minden jog fenntartva - Budapesti Operettszínház