Villanófényben - Ottlik Ádám
2017-05-09
Ottlik Ádám nyolc évet töltött a kaposvári Csiky Gergely Színházban, ötöt a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban, majd tizennégyet a Pécsi Nemzeti Színházban, ahonnan 2015 tavaszán távozott. Második éve dolgozik a Budapesti Operettszínház társulatában. Azóta kilenc bemutatója volt, legutóbb a Szabó Máté rendezte A víg özvegyben Zéta Mirkó nagykövetként léphetett színpadra, de már készül új feladatára, a Lázár Ervin azonos című meséjéből íródott Szegény Dzsoni és Árnikában Östör királyként mutatkozik be május 9-én.
Kaposváron indult a pályád, aztán Debrecenbe szerződtél, majd 14 évig játszottál Pécsen. Miért jöttél el és hogyan kerültél épp a Budapesti Operettszínházba?


Kaposvárról azért mentem Debrecenbe, mert évekig ugyanaz a tehetséges csopi voltam, akiben igazán senki sem gondolkodott, aki két mondatot kapott, aki jól jött, amikor Mohácsi előadásaiban kellett egy zenélni tudó színész. Debrecenbe Czeizel Gábor ajánlott be. Lengyel György, az akkori igazgató jó szerepeket ígért. Bobcsinszkijjel, Keszeg Andrással kezdtem és később is sok komoly feladatot kaptam. Amikor öt év után új igazgató jött, a szabadúszást választottam, de végül nem lett belőle semmi, mert akkor nevezték ki Balikó Tamást Pécsre, aki azonnal leszerződtette Hargitai Ivánt főrendezőnek, ő pedig elhívott vendégnek az első bemutatóba, a Danton halálába. Ott ragadtam. Balikó Tamás után Rázga Miklós került a Pécsi Nemzeti Színház igazgatói székébe. Nem igazán jöttünk ki jól egymással. Amikor letelt az első öt éve és újra pályázott a színház vezetésére, szakszervezeti elnökként az volt a célom, hogy ellenpályázatot nyújtsunk be. Nem sikerült. Úgy éreztem, nincs maradásom, felálltam és eljöttem, bár fogalmam sem volt, hová is mehetnék. Május volt, a szerződtetési tárgyalások már lezajlottak. A Pécsi Országos Színházi Találkozón, ahol rengeteg kolléga megfordul az ország különböző színházaiból, kezdtem el kavarni, hol kaphatnék munkát szeptembertől. Szabó Mátét nyaggattam, vigyen el Miskolcra. Mondta, hogy arra nincs lehetőség, de az Operettszínházban Sybillt fog rendezni és abba szívesen elhívna vendégként, beszél erről Kerényi Miklós Gábor művészeti vezetővel. Keroval először Baján találkoztam, ahol a társulattal épp a Szentivánéji álomra készültek, aztán Pesten elhívott egy meghallgatásra. Mondta, hogy jó, jó, rendben van a Sybill, játszhatom Borcsakovot. Épp indultam kifelé, amikor utánam szólt: volna itt még valami, egy szerep az Ördögölő Józsiásban. Rendben. Ültem a titkárságon, épp az adataimat diktáltam, amikor utánam jött Kero és Lőrinczy György főigazgató, hogy lenne egy harmadik feladat is, A denevérben. "Ottlik művész úr Frosch képes." Úgy jöttem ide, hogy talán bekerülök a Sybillbe és három szereppel távoztam. Csodás pillanatok voltak.

Nehéz volt otthagyni a pécsi életed és felköltözni Budapestre?

Komolyan vettem, hogy pécsi színész vagyok. Néhány évvel ezelőtt eladtam a pesti lakásomat, és leköltöztem Pécsre. Így most albérletben lakom Pesten, a pécsi lakásomat pedig kiadom. Azért sem volt könnyű eljönni, mert ott kellett hagynom a tanítást, amit pedig nagyon szerettem. Operaénekes hallgatóknak oktattam színpadi játékot, ami a Kodály Központbeli operavizsgájuk elkészítésében manifesztálódott. De szerencsére a tanítás most is jelen van az életemben, a Pesti Broadway Stúdió növendékeivel foglalkozhatok.

Jantyik Csabával A víg özvegyben
Nehéz volt a váltás? A prózai színházak után a zenés színházban megtalálni a helyed? Prózai szerepek után zenésekben játszani?


Tulajdonképpen semmiféle váltást nem jelentett. Prózai színészként is rendszeresen dolgoztam zenés darabokban. Már Debrecenben, aztán Pécsett még inkább játszottam musicalekben és operettekben egyaránt. A Kero rendezte Mario és a varázsló című opera pécsi változatában én énekeltem Cipollát, akit Pesten Szabó P. Szilveszter formált meg. Tulajdonképpen ennek a munkának köszönhettem a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karával való kapcsolatot és a tanítást. A nagyüzemi működés is ismerős volt, az utolsó években kevesen voltunk a társulatban, viszont ugyannyi előadás volt, mint korábban, ezért éjjel-nappal dolgoztunk.

Hogy viszonyulsz a zenés műfajhoz?

A zenés szórakoztató színház épp úgy színház, mint a művész színház. Jó esetben épp olyan igényes és minőségi munka folyik az egyikben, mint a másikban. Az énekes színész ugyanolyan színész, mint a prózista, csak ő még énekelni is tud. Azt gondolom, egyfajta elitista vagy sznob hozzáállás, hogy ezt sokan nem tartják igazi színháznak. Pedig itt is ugyanazokat a művészi energiákat kell működtetni, ugyanolyan hitelesen kell megszólalni, csak épp zenei végszóra. Nincs idő sokat gondolkodni, mélázni. Felkészültnek kell lenni agyban, miközben az érzelmeknek is meg kell tudni születniük. Én ezt nevezem profizmusnak. Ezt tanítottam egyébként az operistáknak is Pécsett. Nem számítanak a műfajok, a végeredményt tekintve csak egyetlen dolog van, a színház. Bármilyen alapanyaghoz is nyúlunk, az a legfontosabb, hogy a végeredmény színházszerű dolog legyen.

Nem voltál zavarban, amikor először kellett énekelned a profik között?

Nem, Debrecenben és Pécsett is mindenki tudott énekelni. A bonviván és primadonna szerepeket ott is profi énekesek játszották. Ami viszont nagyon más, hogy itt még a kórus is elképesztően jól szól és az árokban hatvantagú zenekar ül, akik CD minőségben muzsikálnak. Az első élményem az volt, amikor először beültem egy előadásra, hogy ez tökéletes.

Eddig alapvetően színész központú szerepeket kaptál.

Igen, Kero úgy fogalmazta, hogy remek öregedő rezonőröket fogok játszani.

Szabó Máté révén kerültél az Operettszínházba és most a Sybill után A víg özvegyben is együtt dolgoztok. Mit szeretsz a vele való munkában?

Azt kedvelem leginkább, hogy Máté a legegyszerűbb, habos-babos, felületesen felrakható darabokat is úgy rendezi meg, mint egy Csehovot. Az igazságot keresi minden gesztus és mondat mögött, mindent pontosan értelmezve és elemezve. Ettől tudnak működni az előadásai, bármilyen műfajhoz nyúl is. Ha nem mondunk igazat a próbán, addig nem megyünk haza, amíg meg nem fejtjük, miért hangzik el egy adott mondat. Ráadásul hihetetlenül jól tud bánni a tömeggel is, jól mozgatja a kórusból, táncosokból álló masszát. Mostani munkája, A víg özvegy is egy valódi hús-vér történet, a felszín alatt egy nagyon lesújtó látlelettel minden féle szempontból. Azt szeretem Máté rendezéseiben, amit amúgy már Ascher Tamásék elkezdtek annak idején, hogy úgy nyúl az operetthez, mint egy színdarabhoz.  A víg özvegy - vagy mondhatom akár a Csárdáskirálynőt is - nem egy minden realitástól elemelt, mesevilágban játszódó történet, ahol a boldog szerelmesek egymásra találnak, nem. Itt kőkeményen beszólnak nekünk. Tükröt tartanak nekünk. Létezik még egyfajta közönség elvárás a műfajjal szemben, de közben itt vannak az új nézők, akiknek nem érdekes önmagában az, hogy szépen szól a zene, ők színházat akarnak kapni.

A nagykövet, Zéta Mirkó, akit játszol, milyen figura?

Azt mondhatjuk, hogy ő korunk hőse. Van egy komoly pozíciója, vannak fölsőbb elvárások, amiknek súlyosan meg kell felelnie, szinte az életével, de a karrierjével mindenképp. Ő pedig próbál ennek megfelelően cselekedni. Közben csalja a felesége, de ezt vagy nem tudja, vagy nem akar tudomást venni róla, mindenesetre ez a szál is elég bonyolultra és szaftosra van írva. Nem lehet nem észrevenni, hogy az egész történet ma épp oly aktuális, mint Lehár idejében, a társadalomról, az erkölcsökről, a morálról fest nem túl pozitív képet. Zéta egy olyan ország nagykövete Párizsban, amelyik elég jó úton halad a teljes leépüléshez, ahova senki nem akar visszamenni, a diplomaták és a környezetükben élők megkapaszkodtak külföldön, a hazatérés a "pusztulatba" maga a halált jelentené nekik.

Hamarosan ismét premiered lesz, Szenteczki Zita diplomarendezésében, a Szegény Dzsoni és Árnikában Östör királyt alakítod. Már túl vagytok egy előbemutatón. Milyen a közös munka?

Zitának, aki végzős bábrendező hallgató, elképesztően jó gondolatok vannak a fejében a történetről és arról, hogyan lehet egyik műfajt a másikba beszőni, áthúzni, rácsomózni. A bábok, Szirtes Edina Mókus zenéje és Závada Péter dalszövegei külön-külön és együtt is csoda. Zita mellett egy jó szellemiségű, tehetséges, fiatal csapat dolgozik, öröm velük a közös munka. Amellett, hogy Östör királyt játszom, a keretjátékban és időnként ki-kilépve a történetből Lázár Ervin vagyok, az apuka, aki a lányával beszéli meg a történet folyását, alakulását.

Gubik Petrával a Szegény Dzsoni és Árnikában
Szenteczki Zita korábban azt nyilatkozta, hogy számára a történet legfontosabb üzenete a szeretet ereje és a szeretni tudás képessége.


Valóban erről szól a darab. Mindennek origója a szeretet. Csak így lehet nyúlni mindenhez és mindenkihez. Csak akkor működnek a dolgok, ha odafigyelünk egymásra, csak akkor lehetünk igazán boldogok magunk is, ha úgy cselekszünk, hogy a másiknak jó legyen. Ilyenkor egészen furcsa, csodás módon a feje tetejére tud állni a világ. Ez a mese mindenkinek szól, a legkisebbektől az idősebbekig, mindannyiunk szívét megérinti és megmelengeti.

Jól érzed magad az Operettszínházban?

Igen. Azt leszámítva, hogy elképesztően nehéz megszokni, hogy itt minden háromszor akkora, mint vidéken. Háromszor annyi ember van a színpadon, háromszor akkora a zaj, háromszor akkora káosz, legalábbis látszólag. Az évek során kicsit befelé forduló lettem, de hihetetlenül aranyos, édes emberek vannak itt, jó a társaság. Szeretek itt lenni. Két év alatt már a kilencedik bemutatómnál tartok. Ez nem csak kényelmes, hanem kifejezetten megtisztelő. Jól esik, hogy ennyi munkát ad a színház, mindegyik szerepemmel maximálisan elégedett vagyok. Mellette pedig ott a tanítás, amit borzasztóan szeretek csinálni.

Hogy dolgozol a hallgatókkal?

Egy másod- és harmadévesekből összerakott csoportot kaptam. Roppant értelmes, nagyon szenzitív társaság, egyik-másik kifejezetten tehetséges. Kero azt kérte, hogy prózával foglalkozzunk, Shakespeare-rel vagy Csehovval. A Három nővért választottam, amin keresztül az igazi kisrealista, elemzős, pszichologizáló színházat tanultuk, szerepértelmezést, szerepépítést. A félévi vizsgán az előadás keresztmetszetét mutattuk be, év végén pedig a végzős hallgatók minősítő vizsgájára koncentrálva némiképp kibővítve egy-két monológgal és jelenettel nekik nagyobb szerepeket adva adjuk elő a darabot. De nekem elsősorban nem a vizsga a fontos, hanem a meló, amíg eljutunk addig. Remélem, tudok nekik jókat mondani. Úgy látom, jó úton vannak.


Dualitás a Kálmán Imre Teátrumban
Villanófényben - Földes Tamás
Villanófényben - Gubik Petra
Villanófényben - Závada Péter
Villanófényben - Ottlik Ádám
Villanófényben - Lévai Enikő
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Dolhai Attila
Villanófényben - Kállay Bori
Villanófényben - Bálint Ádám
Villanófényben - Laki Péter
Villanófényben - Bodor Johanna
Villanófényben - Mészáros Árpád Zsolt
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Lőrinczy Attila
Villanófényben - Polyák Lilla
Villanófényben - Vágó Bernadett
Villanófényben - Auksz Éva
Villanófényben - Fischl Mónika
Villanófényben - Frankó Tünde
Villanófényben - Vadász Zsolt
Villanófényben - Peller Károly
Villanófényben - Szabó P. Szilveszter
Villanófényben - Peller Anna
Villanófényben - Szendi Szilvi
Villanófényben - Nádasi Veronika
Villanófényben - Lévay Szilveszter
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Földes Tamás
Villanófényben - Kerényi Miklós Máté
Villanófényben - Lukács Anita
Mi is itt vagyunk! - Lévai Enikő Éva
Mi is itt vagyunk! - Muri Enikő
Mi is itt vagyunk! - Szentmártoni Norman
Mi is itt vagyunk! - Barkóczi Sándor
Mi is itt vagyunk! - Simon Panna
Mi is itt vagyunk! - Gömöri András Máté
Mi is itt vagyunk! - Jenes Kitti
Mi is itt vagyunk! - Angler Balázs
Mi is itt vagyunk! - Kisfaludy Zsófia
Mi is itt vagyunk! - Veréb Tamás
Mi is itt vagyunk! - Gubik Petra
Mi is itt vagyunk! - Kocsis Dénes
Polyák Lilla
Dolhai Attila
Gubik Petra
Kapócs Zsóka
Bíró Eszter
Szulák Andrea
Mészáros Árpád Zsolt
Kállay Bori
Bordás Barbara
Kerényi Miklós Máté
Füredi Nikolett
Janza Kata
Feke Pál
Dolhai Attila
Boncsér Gergely
Bordás Barbara
Vadász Zsolt
Dancs Annamari
Lukács Anita
Oszvald Marika
Dézsy Szabó Gábor
Pálfalvy Attila
Vágó Zsuzsi
Papadimitriu Athina
Jantyik Csaba
Bódi Barbara
Faragó András
Csengeri Ottília
Dániel Gábor
Nádasi Veronika
Peller Károly
Szendy Szilvi
Vadász Dániel
Kalocsai Zsuzsa
Bálint Ádám
Kékkovács Mara
rendezvenyhelyszinek.hu
A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam,
irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)
© 2008-2013, Minden jog fenntartva - Budapesti Operettszínház