Villanófényben - Mészáros Árpád Zsolt
2016-05-17
Mészáros Árpád Zsolt, vagy röviden csak MÁZS, a Budapesti Operettszínház egyik legismertebb, legtöbbet foglalkoztatott művésze. Színházi karrierjét prózai színészként kezdte Nyíregyházán, de igazi sztár a Nagymező utcai teátrum zenés színpadán lett. A 2000-es évek nagy generációjának tagja, állócsillag a hazai musicaljátszás egén. A mostani évad azonban meglepetéseket, új, a korábbiaktól eltérő típusú szerepeket hozott számára. Megmutathatta komikusi vénáját egy klasszikus nagyoperettben, a Sybillben, majd drámai énjét a Marie Antoinette XIV. Lajosaként, május 20-án pedig az Operettszínház idei szezonjának talán "legtrendibb" vállalkozásának, a Pedro Almodovar kultfilmjéből készült Nők az idegösszeomlás szélén című musicalnek az egyik szerepében tűnik fel.
Nagyon sokféle, karakteres feladatot kaptál idén. Te milyennek látod az évadodat?


Meglehetősen sűrű évadom volt és még nincs vége. Nagyon sok és jó munkám volt, olyan feladatokat kaptam, amik eléggé betaláltak. Ahogy Lőrinczy György főigazgató fogalmazott a Sybill premierje után: mostantól új élet nyílik számomra az operett műfajban. A Kormányzó figurájában a penge élen egyensúlyoznom. Volt is egy apró összezördülésem a főpróba héten a rendezővel, Szabó Mátéval, mert ő úgy látta, egy kicsit elengedtem a gyeplőt. Szeretem feszegetni a határokat, mert a mestereim mindig azt mondták: inkább legyél sok, abból lehet visszavenni, de valószínűleg ebben az esetben egy kicsit túlzásba estem, és akkor visszavettünk. A kritikák és a kollégák valamint a nézők visszajelzései alapján úgy tűnik, sikerült megtalálni a megfelelő arányokat, és az operett műfaj keretein belül egy stílusos, jó karaktert teremtettünk meg Mátéval közösen. Ezt követte Lévay Szilveszter és Michael Kunze musicalje, a Marie Antoinette, melyben XIV. Lajost játszom. Nagy kihívás volt, mert szinte a semmiből kellett megteremteni a figurát. Kicsi, de nagyon fontos szerep ez a darabban, egy nagyon nehéz dallal, aminek meglehetősen bonyolult a prozódiája, amit először egyébként megmosolyogtunk, aztán pedig megkönnyeztünk. Most pedig az évad talán legkülönlegesebb bemutatója előtt állunk. Az Almodovar filmből készült musical, a Nők az idegösszeomlás szélén mindannyiunk számára komoly feladat. Ilyen típusú darabot még nem játszottunk, ráadásul kijöttünk az Operettszínház jól ismert közegéből, az Átrium Film-Színházban dolgozunk. Ez egy rendkívül izgalmas próbaidőszak és már nagyon várjuk a bemutatót.

A Mozart!-ban
Ismerted a musicalt?


Nem, de Almodovar műveit jól ismertem, a kedvencem a Mindent anyámról volt, nem is tudom, hányszor néztem meg, és minden alkalommal sírni tudtam rajta, de persze az Asszonyok a teljes idegösszeomlást is láttam. Amikor kiderült, hogy a színházban bemutatjuk a belőle készült musicalt, elképzelni sem tudtam, milyen lehet. Videón megnéztem az angol előadást, és azt láttam, hogy abszolút szépen és pontosan visszaadja az Almodovar film világát, a spanyolos életérzést. A darab tematikája, a dramaturgiája, a szövege tele van nagyon mély emberi érzésekkel, de a fájdalom mellett egy borzasztóan életteli és vidám történet bontakozik ki, ezáltal egyszerre sírunk és nevetünk a nézőtéren. Azt szoktam mondani, a zene csak még jobban megnyitja az érzelmi bugyrokat és tágítja a képzelet határait. Nincs ez másként most sem, bár a filmes világot visszaadni színpadon nagyon komoly csapatmunkát kíván a rendezőtől, a koreográfustól és a tervezőktől. Szeretnénk egy kicsit mi is elvarázsolni a nézőket, belevinni némi szürrealitást, megfogni valahogy az őrületet. Bár ez egy nagyon reális történet. Adott egy férfi és egy nő. Egyszer csak jön egy fiatalabb, egy szebb, vagy érdekesebb, aki miatt a férfi (vagy a nő) tovább lép. Az, akit elhagytak, próbál szaladni utána, kapaszkodni a hajdan volt boldogságba, amiről persze a lelke mélyen már ő maga is tudja, hogy nem visszahozható. Ki hogy éli ezt túl? Túl tud lépni, vagy örökre benne ragad a múltban? Többek között erről szól a Nők az idegösszeomlás szélén.

A Nők az idegösszeomlás szélén fotózásán
A musical zeneszerzője amerikai. Mennyire ismeri, érzi és tudja visszaadni muzsikájában a sajátos mediterrán életérzést?


A zenék fantasztikusan tükrözik azt a spanyol mentalitást, hangulatot, ami a filmben is megjelenik. Játékstílusában, történetvezetésében ez inkább prózai színház, mégis elképesztően jó minőségű zenék vannak benne, kifejezetten nehéz, truváj számokkal. Olyan mélységek jelennek meg a dalokban, hogy amikor az olvasópróbán Janza Kata elénekelte a szólóját, többen megkönnyeztük, pedig még sehol volt ahhoz képest, ahogy most énekli! Gubik Petra száma énekesi bravúr, Peller Annának olyan szívszorítóan gyönyörű dalai vannak, hogy bár kacagva kezdi, a végén együtt sírunk vele. Az elmúlt 20-25 évben nem voltak ennyire nehéz dalaim, amik ilyen komoly magasságokat követelnek, ugyanakkor hihetetlenül erős tempót diktálnak és közben rettentően bonyolult a színpadi jelenlétem, mert tulajdonképpen megfoghatatlan a szerepem. Én vagyok a mesélő, aki ki-belép a történetbe, mert miközben narrálja az eseményeket, ő a darabbéli taxisofőr is.

A Nők az idegösszeomlás szélén olvasópróbáján
Ki ez a taxisofőr? Mi a funkciója a darabban?


Ez egy taxisofőr, aki a narrátor szerepét is betölti. Ő vezeti végig a nézőket a történeten, ő mutatja be azokat az élethelyzeteket, amikben a darabban szereplő hölgyek éppen vannak. Véleményez, felülbírál vagy épp együtt érez. Együttlélegzik a darabbal. Jó, izgalmas feladat. Ő tudja megteremteni az előadás alaphangulatát, ő hozza be azt a fajta játékrendszert, ami az előadás három óráját jellemzi majd. Persze könnyű megcsúszni rajta, mert nehéz megtalálni a határokat: meddig szabad kiszólni, meddig szabad a karaktereket megformálni. Ezen még dolgozunk a rendező úrral.

Férfiak az idegösszeomlás szélén
Az Almodovar rajongók vajon hogyan fogadják majd a musicalt?


Biztos vagyok benne, hogy a spanyol mester kedvelői nagyon fogják szeretni, és szívükbe zárják az előadást. Szerintem évekig fogjuk játszani. Ha egyszer megnézed, utána még egyszer látni akarod. Olyan precízen megírt karakterekről van szó, amiken a férfiak azért fognak mosolyogni, mert már láttak ilyet, a hölgyek pedig azért, mert magukra vagy a szomszédasszonyukra ismernek benne. Elindul a darab, és a huszadik percben mindenki megőrül. Szó szerint teljes idegösszeomlás lesz. Annyira életszerű helyzetek és figurák vannak benne, amik a nézők számára egyrészt nagyon humorosak és viccesek, másrészt sok helyen szívszorítóak és könnyfacsaróak lesznek. Igazi jutalomjáték a csajoknak.

Lajos a Marie Antoinette-ben
A premier után milyen feladatok várnak a nyáron?


Egy másik filmlegenda színpadi feldolgozása vár Szegeden. Itt mutatjuk be az Ének az esőben című musicalt, amit aztán majd 2017 februárjától játsszunk az Operettszínházban. Régi nagy szerelmemmel, az anyaszínházammal, Nyíregyházán lépek fel az Anconai szerelmesekben. Lesz még néhány legénybúcsú előadásom, megannyi koncert és esküvő. Közben szerencsére a filmezés is beindult az életemben. Nemrég mutattuk be Till Attila filmjét, a Tiszta szívvelt, jelenleg az Aranyélet második évadját forgatom. És most kaptam egy felkérést jövő tavaszra egy nagyjátékfilmre, az már egy főszerep. Remélem, összejön. Lehet, hogy picit túl vállaltam magam…

XVI. Lajos
Úgy tűnik, nem csak a színészi, de a fizikai állóképességed határaidat is szereted feszegetni. Hogy bírod?


Ha megvan a háttér ország, és otthon nyugalom és béke van, a gyerekek és a család rendben van, az elég erőt és energiát ad. Itt a profizmusról van szó. Erről is fontos beszélni, ha színházról van szó. Vannak olyan produkciók, amiket olyan szakszerűség és hozzáértés övez a stáb valamennyi munkatársa és alkotója részéről, hogy mi, színészek szinte észre sem vesszük, amikor eljön a bemutató ideje, mert megpróbálnak minden terhet levenni a vállunkról. De van, amikor ez sajnos nem így történik. Az rengeteg energiát vesz el tőlünk, és az a munka rettentően fárasztó. Egyébként pedig azt szokták mondani, kétszer sír a színész: amikor van munkája, és amikor nincs. De hiszek abban, hogy nem véletlenül kaptam most ezt a sűrű és feszített évadot. Sok szempontból jó volt. Színészként és emberként is jót tett. Több egymástól igencsak különböző karakter bőrébe bújhattam bele, a sok előadás kondícióba hozott, hiszen a tavalyi szezonban volt, hogy összesen 3-4 este léptem egy hónap alatt a színházban. A kérdésedre a válasz, hogy fogom-e bírni, természetesen, fogom, hiszen karban tartom magam. Kondícióban vagyok, futok, járok edzeni. Csinálja ezt utánam egy 20 éves!

A Sybill kormányzója
Lehet, hogy most jött el az ideje a szerepkörváltásnak. Tavaly még Benvoliot, Mozartot énekeltél, most meg érett férfiakat oszt rád a vezetés.


A Mozartot még jövőre is tudnám énekelni, sőt, még öt év múlva is. Én nem szeretem ezt a fogalmat, hogy szerepkörváltás. Azt gondolom, az az alkotók gyengesége és butasága, ha egy színészt, akiről mindent tudnak, nem mernek beleképzelni egy másfajta karakterbe. Persze, van egy egészséges határ, nyilván nem játszhatnék már Rómeót, de például Benvoliot akár negyven évesen is el lehet énekelni. Ott igazából művészileg fáradtam már el, és a szép emlékeket akartam megőrizni magamban, azt a hihetetlen boldogságot, amit egykor az az előadás nekünk jelentett. Mindannyiunk életében örökre meghatározó időszak volt, mindig hálás leszek érte Keronak.

Benvolioként a Rómeó és Júliában
A nyíregyházi színház legvirágzóbb időszakában voltál tag egy nagyon jó társulatban. Miért jöttél fel mégis Pestre?


Ott valóban fantasztikus színház volt akkoriban. Olyan nagyágyúk rendeztek, mint Mohácsi János, Szász János, Telihay Péter, Gaál Erzsi vagy Verebes István. Egy nagyon jó, húzós társulat tagja lehettem. Éjjel-nappal a színházban voltunk, ott éltünk. Aztán egyszer csak váratlanul kiderült, hogy rákos vagyok. A kórházban feküdtem, katéterek lógtak ki belőlem, édesanyámmal pityeregtünk, hogy most mi lesz, és akkor megláttam a tévében Miller Zolit, amint a Mama indulnom kell című számot énekelte. Annyira megindító volt az a pár pillanat. Azt mondtam anyámnak: nekem is el kell indulnom, és ilyen énekes leszek, mint ő. És miután jobban lettem, elkezdtem énekelni tanulni. Szerdánként Pestre jártam, felhoztam a piacos kofákat a józsefvárosi piacra, cserébe kifizették a benzint. Utána elmentem a Vasutas Zeneiskolába, Toldy Máriához énekelni. Miklós Tibi vitt be hozzá. Amikor először meghallgatott, azt mondta nagyon egér hangom van. Mire én azt feleltem: "Maga a legjobb énektanár az országban, magának ez ne kifogás legyen, hanem misszió, hogy belőlem énekest farag." Tetszett neki, hogy így felvágták a nyelvem és elvállalt. Utána aztán már eljártam castingokra. Egyik nap Kero hívott. "Jó napot kívánok! Mészáros úr? Lenne itt egy szerep magának. Szeretném, ha idejönne. Hol van?" Mondtam neki, hogy vonaton. Veszprémből utaztam épp vissza Nyíregyházára. Leszálltam Pesten és bementem hozzá. Ez volt a West Side Story Riffje. Így kerültem az Operettbe.

A Miss Saigon professzora
És aztán jöttek a nagy szerepek: Mozart, Benvolio, Rudolf, az Elisabeth Luigi Lucheni-je, a Miss Saigon Professzora, a szólólemezek sora. Mit jelent neked a színház?


A színház elsősorban nem rólunk, színészekről, hanem a nézőkről szól. Az előadások nekik készülnek, őket akarjuk elcsábítani, elvarázsolni, megríkatni és megnevettetni néhány órára. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt elérjük: meg tudjuk közelíteni az érzelmi bugyraikat, adni tudjunk nekik valamit. A fiatalok, a gyerek, az idősek és a középgeneráció tagjai, mind-mind olyan élménnyel távozzanak a színházból, hogy ismét jönni akarjanak. Nekünk ez egy misszió. Épp ezért elképesztően fontos, hogy képezzük magunkat, megfelelő szellemi és fizikai kondícióban legyünk, felkészültnek kell lennünk abból a korból, vagy történelmi eseményből, amiben a darab játszódik, ismernünk kell az adott karaktert, miközben persze tudnunk kell, hogyan akarjuk megformálni azt a saját személyiségünkből, egyéniségünkből. Nagyon nagy a felelősségünk. Hatással vagyunk az emberekre, befolyásoljuk az életüket. Legutóbb pont a kilenc éves kislányommal így jártam. Amióta látta a Marie Antoinette-et, odavan a francia divatért és Párizsért. A szobájába Eiffel tornyot festetett.  Azt gondolom, nagyon meghatározó lehet egy-egy színházi élmény. Ha komolyan csináljuk a dolgunkat, tényleg missziónak érezzük, és szívügynek tekintjük, ezzel elvégezzük a munkánkat, adunk és ennyi.

Lady Budapest



Fischl Mónika opera szerepben
Dualitás a Kálmán Imre Teátrumban
Villanófényben - Földes Tamás
Villanófényben - Gubik Petra
Villanófényben - Závada Péter
Villanófényben - Ottlik Ádám
Villanófényben - Lévai Enikő
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Dolhai Attila
Villanófényben - Kállay Bori
Villanófényben - Bálint Ádám
Villanófényben - Laki Péter
Villanófényben - Bodor Johanna
Villanófényben - Mészáros Árpád Zsolt
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Lőrinczy Attila
Villanófényben - Polyák Lilla
Villanófényben - Vágó Bernadett
Villanófényben - Auksz Éva
Villanófényben - Fischl Mónika
Villanófényben - Frankó Tünde
Villanófényben - Vadász Zsolt
Villanófényben - Peller Károly
Villanófényben - Szabó P. Szilveszter
Villanófényben - Peller Anna
Villanófényben - Szendi Szilvi
Villanófényben - Nádasi Veronika
Villanófényben - Lévay Szilveszter
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Földes Tamás
Villanófényben - Kerényi Miklós Máté
Villanófényben - Lukács Anita
Mi is itt vagyunk! - Lévai Enikő Éva
Mi is itt vagyunk! - Muri Enikő
Mi is itt vagyunk! - Szentmártoni Norman
Mi is itt vagyunk! - Barkóczi Sándor
Mi is itt vagyunk! - Simon Panna
Mi is itt vagyunk! - Gömöri András Máté
Mi is itt vagyunk! - Jenes Kitti
Mi is itt vagyunk! - Angler Balázs
Mi is itt vagyunk! - Kisfaludy Zsófia
Mi is itt vagyunk! - Veréb Tamás
Mi is itt vagyunk! - Gubik Petra
Mi is itt vagyunk! - Kocsis Dénes
Polyák Lilla
Dolhai Attila
Gubik Petra
Kapócs Zsóka
Bíró Eszter
Szulák Andrea
Mészáros Árpád Zsolt
Kállay Bori
Bordás Barbara
Kerényi Miklós Máté
Füredi Nikolett
Janza Kata
Feke Pál
Dolhai Attila
Boncsér Gergely
Bordás Barbara
Vadász Zsolt
Dancs Annamari
Lukács Anita
Oszvald Marika
Dézsy Szabó Gábor
Pálfalvy Attila
Vágó Zsuzsi
Papadimitriu Athina
Jantyik Csaba
Bódi Barbara
Faragó András
Csengeri Ottília
Dániel Gábor
Nádasi Veronika
Peller Károly
Szendy Szilvi
Vadász Dániel
Kalocsai Zsuzsa
Bálint Ádám
Kékkovács Mara
rendezvenyhelyszinek.hu
A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam,
irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)
© 2008-2013, Minden jog fenntartva - Budapesti Operettszínház