Villanófényben - Vágó Bernadett
2016-02-23
Vágó Bernadett a Budapesti Operettszínház ünnepelt musical sztárja. Eljátszotta már a műfaj legnagyobb női főszerepeit Júliától, A Szépség és a Szörnyeteg Bellején, a Ghost Mollyján, a Miss Saigon Kimjén és Ellenén át az Elisabeth címszerepéig. Most mégis élete egyik nagy kihívása előtt áll, Polyák Lilla mellett ő alakítja a tragikus sorsú Marie Antoinette francia királynét Lévay Szilveszter musicaljében, melynek magyarországi bemutatóját március 4-én és 5-én tartják a Nagymező utcai teátrumban. A művésznővel bizalomról, azonos hullámhosszakról, küzdelmekről és az élet teljességéről beszélgettünk a közelgő premier kapcsán.
Énekelted az Elisabeth címszerepét, a Rebecca női főszerepét, játszol a Mozartban. Jól ismered tehát Lévay Szilveszter munkáit. Milyennek találod a Marie Antoinette-et?


Lévay Szilveszter épp úgy muzsikál és olyan dallamokat ír, ahogy én lélegzek. Bármennyire is nehéznek tűnnek a dalai, nagyon szeretem énekelni őket, és úgy érzem, mintha nekem íródtak volna. Kedvelem, hogy a musicaljeiben minden szereplőnek van egy állandó zenei motívuma, ami a darab bizonyos pontjain valamilyen formában megjelenik: amikor rámosolyogsz a szerelmedre, megszületett a gyermeked, vagy épp levelet írsz a bátyádnak. Persze nem könnyű, hogy ugyanazt a dallamot ne unalmasan add elő, de miután mindig más tartalommal telített pillanatokban csendülnek fel, nagyon szépen fel lehet rá építeni a szerepet. A Marie Antoinette-ben is csodálatos számaim vannak, mint például az első szerelmes duettünk Fersen gróffal, ami aztán végigkíséri az egész darabot. Alig várom már a zenekari próbákat, amikor igazi szépségükben megszólal a zene, mert az mindig maga a varázslat.

Ez egy nagyon nagy ívű szerep, amiben nagy utat kell bejárnia a hősnőnek. Mennyire visel meg?

A legjobban az a jelenet visel meg, amikor a fiamat, a trónörököst elviszik, és nem lehet tudni, mi fog történni vele: kivégzik vagy sem. Amikor legutóbb próbáltuk, elbőgtem magam. Az első nagy ívű szerepem egyébként, amelyben egy egész életutat kellett bejárnom, az Elisabeth volt. Nagyon izgultam, mert huszonéves voltam, és fogalmam sem volt, hogy fogom tudni megjeleníteni az idős Elisabethet. De Kero rengeteget segített. Azt mondta például, hogy nem úgy kell öregembert játszani, hogy nem tudsz felkelni a székből, hanem úgy, hogy a lelked öregszik meg. A Marie Antoinette ebből a szempontból más, itt nem egy életutat kell bejárnom, hanem egy méltóságát vesztett és a trónról letaszított nőt kell alakítanom, aki a forradalom áldozatává válik.

Lőrinczy György és Vágó Bernadett a Marie Antoinette plakátfotózásán
Hogy zajlanak a próbák Kerényi Miklós Gáborral?


2012 óta nem dolgoztam vele, nagy élmény most újra együtt próbálni. A tanár úr nagyon jó instrukciókat ad és mindig pontosan látja, ha van bennünk egy kis bizonytalanság, mert úgy érezzük, valami nem stimmel az adott szöveggel vagy a szituációval. Ilyenkor azonnal új megoldást javasol. Teljesen egy hullámhosszon vagyunk, elég ha csak levegőt veszek, már mondja a választ. Nagyon nagy öröm az is, hogy végre egy szereposztásban játszhatom Vágó Zsuzsi barátnőmmel, akivel tizenéves barátság köt össze minket. Biztos vagyok benne, hogy ez a szoros kapcsolat majd az előadásnak is előnyére válik.

Vágó Zsuzsival és Lévay Szilveszterrel
Ha nem a színpadon lennél és énekelnél, mit csinálnál?


Gyógyszerész asszisztens vagyok, a családomnak van egy gyógyszertára vidéken. A hétvégén is otthon voltam, szombat délelőtt én is beálltam a tára mögé. Úgy nőttem fel, hogy azt láttam, a szüleim szívesen és sokat segítenek az embereknek, és sokan jöttek vissza hálás szemmel, gyógyultan. Ez olyan jó dolog, amit én is szívesen csinálnék.

Felismernek az emberek, amikor beállsz a tára mögé?

Igen. És mesélik, hogy megnéztek a színházban vagy láttak a tévében. A szüleim ilyenkor nagyon büszkék. Mindig támogatott a családom, de azért apukám mindig azt mondta: remek dolog a színpad, de két lábbal a földön kell állni. Féltettek, de most, hogy már 11 éve vagyok társulati tag, nem kételkednek a választásomban.

A Rebeccában
Volt valaki a családban, aki zenével foglalkozott?


Állítólag még beszélni sem tudtam, de már dúdoltam. Nagyon pici voltam, amikor az édesanyám meghalt, mindenki azt meséli, neki volt csodálatos hangja és jó zenei érzéke. A bátyámnak is abszolút hallása van és remekül csellózott. Először hegedülni tanult, és hat évesen a suli után mindig a zeneiskolába mentem, ahol beültem a bátyám hegedű órájára, utána együtt baktattunk haza. Egyszer a tanárnő megkérdezte, megfognék-e egy hangszert, egy kis harminckettedes hegedűt kaptam, és rögtön le tudtam játszani rajta a Süss fel nap-ot. Azzal mentem haza, hogy hegedűművész leszek. Abban a pillanatban, amikor először találkoztam közelről a zenével, tudtam, hogy ez kell nekem.

Elisabeth-ként
A gimnázium után felvettek a Bartók Béla Konzervatóriumba. Énekesnek készültél, vagy már ekkor tudtad, hogy a zenés színház a te utad?


Az érettségi után azért jöttem fel Pestre, mert az Orvostudományi Egyetem gyógyszerész karára szerettem volna járni. De ha már itt voltam, az énekléssel is komolyabban akartam foglalkozni, erre Szekszárdon nem volt lehetőség. A Westend információs pultjában kezdtem dolgozni a hétvégeken 12 órában, hogy megkeressem az énekórákra a pénzt. Nem akartam ezzel a családi kasszát terhelni, mert akkoriban magam sem hittem el, hogy az álmom egyszer valóra válik. Mindenki azt mondta, hogy klasszikus éneket kell tanulni, az a lényege mindennek, ezért jelentkeztem a Konziba. De aztán egy év alatt rájöttem, nem igazán fekszik nekem az a dolog. Nem láttam magam előtt, hogy áriákat énekelek egy pódiumon, de azt igen, hogy jelmezben rohangálok a színpadon. Az egyik tanárnőm, Kovács Brigitta a Pesti Broadway Stúdióban is tanított, ő javasolta, hogy felvételizzem a stúdióba. Az osztályunkból mindenki már elsőben bekerült az előadásokba statisztaként vagy kisebb szerepekben, csak én nem. Pedig nagyon szerettem volna, úgy éreztem, meg is dolgozom érte. Fájt, de mégsem estem kétségbe, mert ösztönösen tudtam, hogy jó helyen vagyok, nem adhatom fel, a színházban van dolgom. Aztán 2005-ben Szinetár Dóra betegsége miatt teljesen váratlanul be kellett ugranom a Szegedi Szabadtéri Játékokon Júlia szerepébe. A premier után Kero azt mondta nem csalódott bennem. Én meg nem értettem, hogy akkor eddig miért nem szerepelhettem. A tanár úr azt felelte: "Nem tarthat tálcát az én Júliám!" Teljesen ledöbbentem, levegőt sem tudtam venni. Nagyon jól esett. Hiszek abban, hogy ha teszünk érte, minden úgy történik, ahogy megérdemeljük.

Mészáros Árpád Zsolttal a Mozart!-ban
Végigkísérték a pályádat a váratlanul felbukkanó lehetőségek?


Nem, csak ez az egy volt.  Mindig mindenért meg kellett küzdenem, semmit nem adott könnyen az élet. Például az egyik hegedű vizsgámon eltört a kulcs, amikor a tanárnő hangolta a hangszeremet. Idegen hangszeren játszani minden zenész rémálma. Stúdiós voltam, amikor volt egy meghallgatás. Pontosan emlékszem a dátumra, április 7-e volt. Mentem az énektanárnőmhöz, hogy beénekeljek előtte, és a zebrán elütött egy biciklis. Hatalmasat estem, akkor még nem tudtam, hogy elszakadt a szalagom. De nem érdekelt, mert castingra mentem a Budapesti Operettszínházba! Mire a tanárnőmhöz, Kővári Judithoz értem, már teljesen megdagadt a bokám. Szerencsére ott volt Bereczki Zoli, akivel pár hónappal korábban történt hasonló eset és ajánlott egy orvost. Taxi, kórház, fekvő gipsz. Nem mehetek a színházba fekvő gipsszel! Valahogy mégis odaértem. Az akkori párom fogta a kezem, és amikor én következtem, bevitt az ölében és letett egy székre. Talán azért sikerült olyan jól a meghallgatás, mert annyi mindenen voltam túl aznap, kiénekeltem a lelkemet.

Belle-ként A szépség és a szörnyetegben
Szinkronizálni mikor kezdtél?


2006 körül volt egy nagy kórusos Disney mese, talán a Bambi2, amiben én is énekeltem. De eltelt egy év és nem történt semmi. Aztán egyszer csak felhívtak, hogy van egy casting. Ez volt a Bűbáj 2007-ben. Azóta rendszeresen szinkronizálok. Valahogy azt érzem, a sok megpróbáltatás ellenére emelt engem a jóisten. Kimerített a vízből, jó intuíciókat kaptam és sikerült. A színházban címszereppel kezdtem, a szinkronban egy Disney főszereppel.

Az Isten pénzében
A szinkronban tanultál olyan dolgokat, amiket aztán a színpadon is tudtál hasznosítani?


Abszolút. A szinkronban tanultam meg igazán bánni a beszédhangommal. Eleinte az volt a legnehezebb, hogy miközben a fülemben hallom az eredeti nyelvet, ne kövessem annak dallamát, hanem a magyar intonációnak megfelelően beszéljek. Örülök, hogy a szinkronrendezőknek volt türelme hozzám. De elég sok idő eltelt, mire igazán azt éreztem, nem dobja le a hangomat a szerep. Amikor beugrottam a Rebeccába, amiben elég sok a próza, döbbentem rá először, milyen sokat tudtam hasznosítani a szinkronban tanultakból.

Több mint tíz éve tartozol az Operettszínház csapatához. Milyen a közösség?

A próbán ülve pont ma gondolkoztam ezen, hogy mennyire összezárunk. Jó itt lenni, kicsit olyan, mintha egy család lennénk. Ennek titka talán a bizalom egymás és a vezetőink iránt. Sok olyan kollégám van, akire bármilyen helyzetben rá merném bízni magam a színpadon, de azon kívül is. Nem tudom, milyen energiának köszönhető, de olyan társulatot vonzott be, hogy egyszerűen mindenki kiegészíti a másikat. Szerintem ez a titkunk.

Vágó Zsuzsi és Vágó Bernadett a Marie Antoinette olvasópróbáján
Az azonos szerepkörön lévő lányok között sincs féltékenység?


Nincs. A legjobb barátnőm Vágó Zsuzsi, olyanok vagyunk, mint a testvérek. Pontosan tudom, hogy ha ő lehetőséget kap ugyanabban a darabban, mint én, az tőlem semmit nem vesz el. Hálás vagyok, hogy játszhatok, annak ellenére, hogy kimerített a jóisten a vízből és jókor voltam jó helyen, vagy talán, mert elég korán találkoztam tragédiával, az édesanyám elvesztésével, és megéltem már ezt-azt. Hálás vagyok azért, ahonnan jöttem, és amit kaptam, mert talán e miatt tudok egy-egy érzelmet jobban közvetíteni és átadni a nézőknek. Amikor például Júliát játszottam, a ravatalon fekve minden egyes előadáson átfutott rajtam a gondolat, hogy több ezer lányból ma én fekhetek itt gyönyörű fehér ruhában, amiért nem mondhatok elégszer köszönetet. Mindig tanulok, minden előadásból valamit hazaviszek, és mindegyikben ott hagyok egy pici darabot önmagamból és valahogy ez a kis mozaik teszi teljessé az életemet.


Villanófényben - Dolhai Attila
Villanófényben - Kállay Bori
Villanófényben - Bálint Ádám
Villanófényben - Laki Péter
Villanófényben - Bodor Johanna
Villanófényben - Mészáros Árpád Zsolt
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Lőrinczy Attila
Villanófényben - Polyák Lilla
Villanófényben - Vágó Bernadett
Villanófényben - Auksz Éva
Villanófényben - Fischl Mónika
Villanófényben - Frankó Tünde
Villanófényben - Vadász Zsolt
Villanófényben - Peller Károly
Villanófényben - Szabó P. Szilveszter
Villanófényben - Peller Anna
Villanófényben - Szendi Szilvi
Villanófényben - Nádasi Veronika
Villanófényben - Lévay Szilveszter
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Földes Tamás
Villanófényben - Kerényi Miklós Máté
Villanófényben - Lukács Anita
Mi is itt vagyunk! - Lévai Enikő Éva
Mi is itt vagyunk! - Muri Enikő
Mi is itt vagyunk! - Szentmártoni Norman
Mi is itt vagyunk! - Barkóczi Sándor
Mi is itt vagyunk! - Simon Panna
Mi is itt vagyunk! - Gömöri András Máté
Mi is itt vagyunk! - Jenes Kitti
Mi is itt vagyunk! - Angler Balázs
Mi is itt vagyunk! - Kisfaludy Zsófia
Mi is itt vagyunk! - Veréb Tamás
Mi is itt vagyunk! - Gubik Petra
Mi is itt vagyunk! - Kocsis Dénes
Polyák Lilla
Dolhai Attila
Gubik Petra
Kapócs Zsóka
Bíró Eszter
Szulák Andrea
Mészáros Árpád Zsolt
Kállay Bori
Bordás Barbara
Kerényi Miklós Máté
Füredi Nikolett
Janza Kata
Feke Pál
Dolhai Attila
Boncsér Gergely
Bordás Barbara
Vadász Zsolt
Dancs Annamari
Lukács Anita
Oszvald Marika
Dézsy Szabó Gábor
Pálfalvy Attila
Vágó Zsuzsi
Papadimitriu Athina
Jantyik Csaba
Bódi Barbara
Faragó András
Csengeri Ottília
Dániel Gábor
Nádasi Veronika
Peller Károly
Szendy Szilvi
Vadász Dániel
Kalocsai Zsuzsa
Bálint Ádám
Kékkovács Mara
A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam,
irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)
© 2008-2013, Minden jog fenntartva - Budapesti Operettszínház