Villanófényben - Peller Anna
2015-07-24
Energikus beszélgetés őrületről, boldogságról szerepekről és a bajai Szentivánéji álomról Peller Annával

Peller Anna
Augusztus 21-én és 22-én a Budapesti Operettszínház korábbi nagysikerű előadásával, a Szakcsi Lakatos Béla, Müller Péter Sziámi és Kerényi Miklós Gábor által jegyzett Szentivánéji álommal vendégszerepel Baján. A fővárosi teátrum a 'Csodálatos Baja' rendezvénysorozat keretében immár négy éve állandó fellépő a Sugovica parti nagyvárosban. A Szentháromság téri színpadon a közönség először találkozhat az Operettszínház vibrálóan izgalmas, elképesztő komikai vénával és drámai tehetséggel megáldott színművészével Peller Annával.  A művésznővel az előadás kapcsán beszélgettünk, de szóba került a jódlizás, az összetartás, a szerelem, az őrület, a közelgő Mágnás Miska bemutató és sok minden más.

Három év szünet után, most ismét játsszátok a Szentivánéji álmot, ráadásul nem a színház megszokott kulisszái között, hanem szabadtéren. Milyen kihívást jelent ez a társulat számára?

A mai napig mindannyian nagyon szeretjük ezt az előadást. Pesten már volt néhány próbánk Rogács Lacival, a musical együttes vezetőjével és a rendező asszisztenssel, Angyal Mártával. Ahhoz képest, hogy milyen régen játszottuk, meglepően flottul ment minden. Mi magunk is meglepődtünk, mennyire megmaradt a zsigereinkben a darab. Van benne például az Ereszd el a hajamat című kvartettünk, aminek elég bonyolult a koreográfia, de egy próbával az is előjött. Persze sok munka lesz még vele, hiszen jóval nagyobb színpadon kell majd játszanunk, mint amit megszoktunk.

Bajára milyen érzésekkel mész?

Először fogok a társulattal ott szerepelni. Nagyon várom már. A kollégáktól sokat hallottam a fergeteges hangulatról, a csodás bajai emberekről, a halászléfőzésekről. Azt mondják, fantasztikus a színpad. Örülök, hogy mindennek végre én is részese lehetek.

A Szentivánéji álomban
A Szentivánéji álom műfaji meghatározása worldmusical. Ez mit jelent?


Több stílust ölel át a cigány zenétől az operett hangzásig, sokszor musicales, időnként még talán operás is, de van benne pop és rap is. Sőt, a szerzők még ősi tam-tam dobot is belecsempésztek, amikor az Oberont játszó Szabó P. Szilveszter és a Lysandert alakító Szerényi Laci egy duettben egymásnak feszül. Őrületes kavalkád, mégsem lóg ki semmi. Tökéletes egészet alkot. Szeretem az ilyen kicsit abszurd, kicsit groteszk, elvont dolgokat.

Ebből a sokféle zeneiségből melyiket kedveled leginkább?

A legjobb embert kérdezed. Mert én, aki a jódlival kezdtem (a családom egyik fele sváb és még fiatal koromban megtanultam jódlizni, egy időben az anyukámmal azzal jártuk Ausztriát), aztán rappeltem és pop dalokat énekeltem, a Színművészetire Júlia monológgal felvételiztem a musical szakra, igazából minden színt érzek magamban, és azt gondolom, mindegyik meg is található bennem. Nyitott ember vagyok és hiszek abban a fajta teljességben és egységben, amiről egyébként a darab is szól, vagyis hogy mindannyian egyek vagyunk, és egyszer majd valahol minden összeér. Épp ezért a Szentivánéji álom minden dallamát magaménak érzem.

Szabó Dáviddal a Szentivánéji álomban
Nem okoz nehézséget énektechnikailag, hogy ez a sok fajta stílus keveredik?


Amikről beszéltem inkább csak érzetnyi stílusjegyek. Valójában egységes az egész darab, és miután a dalok ránk íródtak, mindenki azt és úgy énekli, ahogy számára a legmegfelelőbb.

Ez mit jelent pontosan?

Szakcsi Lakatos Béla és Kerényi Miklós Gábor együtt dolgozott a zenén. KERO nagyon jól ismer mindnyájunkat, betéve ismeri a hangi kvalitásunkat, tudja ki melyik hangtól meddig énekel. Ő fogta Szakcsi kezét. Így aztán mindenkinek tökéletesen passzolnak a dalok. Fantasztikus érzés, hogy egy darab ránk született.

Helénát alakítod. Mi a közös bennetek?

Huszonéves koromig én is épp olyan szerencsétlen voltam a szerelemben, mint Heléna és mindig én kergettem, űztem a férfiakat. Aztán rendre nem jött össze az, akit kiszemeltem magamnak, vagy ha mégis, akkor egy vagy fél napig tartott. Ráadásul kövér is voltam. Úgy hogy nagyon mélyen át tudom érezni Heléna fájdalmát és keserűségét.

Nemrég jöttetek meg Szegedről, a Szabadtéri Játékokon az Abigélt játszottátok. Hogy sikerült?

Csodálatos volt, de nem akarok szentimentális lenni. Egy mámor volt az egész. Minden kép fel lett nagyítva, nem tizenhat, hanem ötven főből állt az osztály. Fantasztikus érzés volt, amikor beözönlöttek a lányok, kirázott a hideg, a meleg, minden. Örülök, hogy a színház felkért, hogy ha otthon már nem is, de Szegeden még mindenképp játsszam el Torma Piroskát. Nem bántam meg, hogy elvállaltam. Sokan ott voltak a kezdő csapatból, de nagyon hiányzott Balikó Tamás. Nagy fájdalom, hogy ő már nincs közöttünk. Jó érzés Udvaros Dorottyával játszani, Vágó Zsuzsi pedig egyszerűen fantasztikus. Ámuldozva nézem mindig a takarásból, honnan az a rengeteg energia? Az egész Abigélnek egyébként van egy nagy-nagy szeretet burka.

Neked is elképesztő energiáid vannak. A Tied honnan jön?

Az igazgatónk, Lőrinczy György szokta mindig mondani, hogy őrület energiám van. Ez jól esik. Azt gondolom, ilyennek születtem. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, sokszor az osztálytársaim azt se tudták, mi bajom van, annyira túlpörögtem. Ma már ez a harsányság a civil életemben nincs annyira jelen, inkább a színpadon próbálom kiaknázni. Jól hasznosítható, különösen ha az ember kordában tartja. Erre tudatosan próbálok odafigyelni. Általában kötéltáncolok. Amikor érzem, hogy már majdnem sok vagyok, igyekszem visszavenni. Nem bírom, ha valami úgy sok, hogy az már ízléstelen. Azt hiszem, erre is vannak receptoraim. De azokkal, akikkel igazán jóban vagyok, mint Nádasi Vera vagy Vágó Zsuzsi, mindig meg is beszéljük a dolgokat. Sokszor a végletekig kielemezzük egymást. Szerintem ez fontos kollégák között és örülök, hogy köztünk működik. Annyira összetett egyébként, hogy mitől tehetséges egy ember és mitől alkalmas a színpadra. Annyi minden kell hozzá! Úristen! Ha zenés színházban játszik valaki nem elég jól énekelni, meg kell tudni szólalni hitelesen prózában is, kell, hogy legyen humora, de drámai ereje is. És még ezer más.

Helénaként a Szentivánéji álomban
Fontos neked ez az összetartás?


Nagyon. Talán azért lényeges ez ennyire számomra, mert egy nagyon biztos, stabil családi hátterem van, és mindig is erősen tartoztam valahová. Ezt tehát otthonról hozom. A színházban is van egy kemény mag, akikkel összetartunk és szabadidőnkben is gyakran együtt vagyunk. Szinte azt mondhatom, családias a hangulat. Összekapaszkodunk, amire nekem nagy szükségem van. Persze olykor-olykor össze is tudunk veszni, de ez is jó, mert az ember azzal mer nyíltan, őszintén beszélni, és összeveszni, akit szeret. Szerintem az előadásokon is látszik, ha egy társulat jól működik. Nem tudom egyébként, hogy hosszútávon ez pozitív vagy negatív, hogy kellene-e majd váltanom vagy sem. De rábízom magam a sorsra. Hagyom magam áramoltatni, mert ez eddig mindig bevált. Apukámék szokták mondani, hogy ne told a folyót, hanem hagyd, hogy a folyó vigyen magával. Ezt a filozófiát követem. Bár lehet, hogy ebbe kicsit bele is kényelmesedtem. Az biztos, most nagyon boldog vagyok, és jól érzem magam a bőrömben.

Sokat szinkronizálsz, sok időt töltesz más színházakban dolgozó kollégákkal. Összehasonlítva a látottakkal és hallottakkal, milyennek látod az Operettszínház társulatát?

Irigylésre méltónak. Úgy látom, azokban a darabokban, amikben én is játszom, mindenki megtalálta a helyét, és megkapta azt a szerepet, amiben jól érzi magát, amiben kiteljesedhet.  Egy társulat akkor működik jól, ha mindenkinek van olyan feladata, ami kielégíti, amiben meg tudja mutatni magát. Van, hogy kisebb szerepet kapunk, utána viszont egy nagyobbat ad a színház. Ennek egyensúlyban kell lennie, és azt érzem, most ez így működik. Tele van az Operettszínház tehetséges fiatalokkal, akiknek nyilván fejlődniük kell még, de ha belegondolsz, tíz-húsz évvel fiatalabbak nálunk. Hol tartottunk mi akkor? Türelmesnek kell lenni, és segíteni kell őket. Itt van például Simon Panna, akivel a kezdet kezdetétől megbeszéljük a dolgokat. Mindig kérdez, és érzékeny minden instrukcióra. Az ember szívesen segít, különösen, ha azt látja, hogy valaki próbáról próbára, előadásról előadásra egyre jobb és jobb, folyamatosan fejlődik, szépen nyílik ki. Panna nagyon tehetséges csajszi, de neki is kell a segítség. Meg kell próbálnunk átadni a tudásunkat. Nekünk is segítettek annak idején. Miután kikerültem a főiskoláról, még annyi mindent nem tudtam! Egyébként is ezt a szakmát egy életen át kell tanulni. Ráadásul minden szereppel elölről kezdi az ember az egészet. Ez nagyon melós pálya. Egy pillanatra nem ereszthetsz ki. Valamelyik idősebb kolléga mondta, hogy minden előadáson egyre jobban izgul, mert egyre nagyobb a tét. Tőle már elvárják, hogy mindig kitűnő legyen.

Van olyan pillanat, amikor elfáradsz, amikor azt érzed, nincs kedved, energiád?

A színpadon nincs. Ha előtte van is, mint mondjuk mostanában, mert Anna Bella éjjelente nem igen hagy aludni minket, a színpadra lépve mindez elmúlik. Előadás után viszont elájulok. Elképesztő fajtából van gyúrva egyébként a színész. Miután már meggyógyult a szalagszakadásom, de a járás még rettentően fájt, vagy amikor a fogam hasogatott, felmentem a színpadra és semmi bajom nem volt. Amikor lejöttem, ugyanúgy fájt tovább.

A babavállalás után az idei szezonban tértél vissza a színházba. Milyen volt az évad?

Sűrű. Mintha el se mentem volna. Vissza, bumm bele a közepébe. A szívem egyik része majd megszakad, hogy nem Anna Bellával vagyok éppen, az egoista színésznő meg tombol és őrjöng és nagyon boldog. De csodálatos párom van, aki mindenben támogat. Ezen a pályán nagyon lényeges, hogy legyen egy megfelelő háttér ország és egy jó társ. A párom és a szüleink biztos bázist jelentenek nekem és Anna Bellának. Ez az egész dolog inkább számomra nehéz elsősorban lelkileg és persze a logisztika miatt.

Az Én és a kisöcsém volt az első bemutatód a szülés után. Érdekes, hogy Vadász Frici szerepe a pályád során már harmadszor talált meg. Játszottad főiskolásként az Ódry Színpadon, aztán a Körúti Színházban és most Réthly Attila rendezésében az Operettszínházban. Nyilván nagyon pofon talál ez a karakter.

Örülök, hogy ezt mondod. Nagyon szeretem Vadász Fricit. Igazi tobzódás ez a szerep. Imádok sok lenni, és ebben lehet is, de azt hiszem, valóban közel áll a személyiségemhez ez a karakter. Különös az emberi agy! Négy évig játszottam annak idején ezt a figurát és gyakran a régebbi rendezésekből ugranak be dolgok. Az előadások előtt mindig át kell néznem a szöveget, mert egy-két helyen időnként a régi mondataim jutnak eszembe vagy a főiskolai instrukciók.

Vadász Friciként az Én és a kisöcsémben
Sokszínű a szerepeid skálája. Nem lehet azt mondani, hogy beskatulyáznak. A naivától a dögös nőkig, a komikától a drámai hősnőig sok mindent eljátszottál már.


Azért alapvetően komika szerepkörben vagyok itt a színházban, de tényleg sokféle karakterben megmutathattam már magam. Szeretném, ha továbbra is minél többszínű lenne a repertoárom, legyen benne dráma, vígjáték, minden. A legélesebb ellenpéldája egyébként ennek a komikai vonalnak, a Kaukázusi krétakör. Akkora öröm volt, hogy odaadták nekem! Óriási ajándék az életemben, hogy Grusét játszhatom. Remélem, lesznek még ilyenek…

Milyen szerepek várnak rád jövőre?

A felújított Mágnás Miskában Marcsa leszek. Borzasztóan félek tőle, mert Oszvald Marika zseniális volt a szerepben. Rendesen fel van adva a lecke! De közben meg rettenetesen várom. Peller Karesz lesz a partnerem, aki épp olyan őrült és habókos, mint én. Jól összeillünk. Új bemutató lesz májusban a Nők az idegösszeomlás szélén című musical, amit nagyon-nagyon várok. Fantasztikus Almodovar filmje, de zseniális a zene is. Én leszek benne a főszereplő. Hihetetlenül boldog vagyok! Ezen kívül a Marie Antoinette-ben lesz egy kisebb karakterszerepem. Csak tudjam jól megcsinálni őket! Már ezen parázok…

Jól érzed magad a bőrödben és csodás szerepek várnak rád jövőre is. Mégis mi az, amire vágysz, amit szeretnél, ha az elkövetkező években megvalósulna?

Nem vágyom különleges dolgokra, csak arra, hogy minden évben találjon meg legalább egy olyan szerep, ami boldoggá tesz. Sokféle karaktert szeretnék még eljátszani. Hosszú és boldog pályára vágyom. Ennyire egyszerű.



Villanófényben - Gubik Petra
Villanófényben - Závada Péter
Villanófényben - Ottlik Ádám
Villanófényben - Lévai Enikő
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Dolhai Attila
Villanófényben - Kállay Bori
Villanófényben - Bálint Ádám
Villanófényben - Laki Péter
Villanófényben - Bodor Johanna
Villanófényben - Mészáros Árpád Zsolt
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Lőrinczy Attila
Villanófényben - Polyák Lilla
Villanófényben - Vágó Bernadett
Villanófényben - Auksz Éva
Villanófényben - Fischl Mónika
Villanófényben - Frankó Tünde
Villanófényben - Vadász Zsolt
Villanófényben - Peller Károly
Villanófényben - Szabó P. Szilveszter
Villanófényben - Peller Anna
Villanófényben - Szendi Szilvi
Villanófényben - Nádasi Veronika
Villanófényben - Lévay Szilveszter
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Földes Tamás
Villanófényben - Kerényi Miklós Máté
Villanófényben - Lukács Anita
Mi is itt vagyunk! - Lévai Enikő Éva
Mi is itt vagyunk! - Muri Enikő
Mi is itt vagyunk! - Szentmártoni Norman
Mi is itt vagyunk! - Barkóczi Sándor
Mi is itt vagyunk! - Simon Panna
Mi is itt vagyunk! - Gömöri András Máté
Mi is itt vagyunk! - Jenes Kitti
Mi is itt vagyunk! - Angler Balázs
Mi is itt vagyunk! - Kisfaludy Zsófia
Mi is itt vagyunk! - Veréb Tamás
Mi is itt vagyunk! - Gubik Petra
Mi is itt vagyunk! - Kocsis Dénes
Polyák Lilla
Dolhai Attila
Gubik Petra
Kapócs Zsóka
Bíró Eszter
Szulák Andrea
Mészáros Árpád Zsolt
Kállay Bori
Bordás Barbara
Kerényi Miklós Máté
Füredi Nikolett
Janza Kata
Feke Pál
Dolhai Attila
Boncsér Gergely
Bordás Barbara
Vadász Zsolt
Dancs Annamari
Lukács Anita
Oszvald Marika
Dézsy Szabó Gábor
Pálfalvy Attila
Vágó Zsuzsi
Papadimitriu Athina
Jantyik Csaba
Bódi Barbara
Faragó András
Csengeri Ottília
Dániel Gábor
Nádasi Veronika
Peller Károly
Szendy Szilvi
Vadász Dániel
Kalocsai Zsuzsa
Bálint Ádám
Kékkovács Mara
rendezvenyhelyszinek.hu
A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam,
irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)
© 2008-2013, Minden jog fenntartva - Budapesti Operettszínház