Mi is itt vagyunk! - Lévai Enikő Éva
2015-02-25
Lévai Enikő története igazi tündérmese. A debreceni Csokonai Nemzeti Színház énekkari tagja a sors különös szeszélye folytán - és persze tehetségének köszönhetően - egyik napról a másikra a Marica grófnő címszerepében találta magát, hatalmas sikert aratva. A történet azonban itt nem ér véget, mivel az előadást épp a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője, Kerényi Miklós Gábor rendezte, aki azonnal "beleszeretett" az ifjú primadonnába és a fővárosi teátrumba csábította, mégpedig igen csak rendhagyó módon, az évad kellős közepén. Itt azonnal a mélyvízbe dobták, a Viktória című operettben debütált február elején, jelenleg a Mária főhadnagyban próbál és április végén sor kerül első igazi operettszínházi premierjére is. Farkas Ferenc Csínom Palkó című daljátékban a bájos, szépszerelmes Éduska szerepében mutatkozik be. És a mese folytatódik...
Minden a Marica grófnővel kezdődött. Hogy kaptad meg a szerepet?


Klasszikus operaének szakon végeztem és már hat éve a Csokonai Színházban dolgoztam énekkari tagként. Többször próbálkoztam szóló meghallgatásokkal, és játszottam is kisebb-nagyobb szerepeket, bár nagyon szeretem a kórust is és a csapatmunkát, a közösséget. Kerényi Miklós Gáborral a Marica grófnő kapcsán találkoztam. Ő rendezte ugyanis az előadást, ami a debreceni színház és a Budapesti Operettszínház koprodukciójában jött létre. Amikor megtudtam, hogy bemutatják nálunk ezt az operettet, minden vágyam volt, hogy megkapjam a címszerepet, de sajnos kiderült, hogy az Operettszínház kész szereposztással érkezik. Ennek ellenére a zeneigazgatónk Somogyi-Tóth Dániel felajánlotta, hogy meghallgat. Tetszettem neki, ezért megbeszélte Keroval, ha ideje engedi, szívesen megnéz ő is. Egyik vasárnap este teljesen váratlanul hívott a zeneigazgató, hogy másnap kellene menni Budapestre Kerohoz, ráérek-e, természetesen azonnal igent mondtam. Azt gondoltam, már az is óriási dolog, hogy hallani fog. Kero végül csak annyit mondott, érdemes megtanulnom a szerepet. Teljesen bizonytalan volt azonban, hogy játszhatom-e majd. Egyik nap bíztattak, hogy tanuljam mert fogom énekelni, másnap kiderült, hogy mégsem. Ez így ment egy jó darabig. Aztán egy szombat este előadás után azzal vártak: "Enikő tényleg tanuld a szerepet, méghozzá gyorsan, mert hétfőn próbád lesz!" Az történt ugyanis, hogy a Maricát alakító egyik kolléganő eltörte a lábát. Így esett, hogy az ő sajnálatos balesete folytán végül színpadra állhattam Maricaként. Az ő balszerencséje az én szerencsém volt.

Milyen érzés volt, amikor kiderült, valóban tiéd a szerep?

Még akkor sem mertem elhinni, mert nem tudtam, hogy meg van-e bennem minden ahhoz,hogy meg tudjam oldani a feladatot, vállalható és érvényes lesz-e, amit csinálok.

De sikerült! Mi volt a legnehezebb? Színészként vagy énekesként helyt állni? Vagy épp a bizonyítás?

A hitelesség és az, hogy ténylegesen át tudjam adni azt, amit közvetíteni szeretnék a szerep által.

Úgy érzed, megtudtad ezt valósítani?

Remélem. Nagyon szeretem Maricát, és valahogy úgy érzem, mindig a legjobbkor találnak meg bizonyos szerepek, épp akkor, amikor az én életem is hasonlóságot mutat az adott karakterrel. A bennem kavarogó azonos érzéseknek köszönhetően így talán még jobban meg tudom mutatni az egyes figurák érzelmeit, gondolatait.

Operaénekesként nem jelent visszalépést operettet énekelni?

Nem. Sőt azt gondolom, talán ez az egyik legnehezebb műfaj, mert tudni kell táncolni, énekelni és színészként érvényes alakítást nyújtani. Imádom az operettet. Olyan mint egy szép mese és borzasztóan emberközeli. A történetek átélhetőek, szerethetőek, mindenki megtalálhatja benne saját magát, nagy szerelmekről, nagy találkozásokról szól, amikre mindannyian vágyunk. Amellett, hogy könnyed, játékos, humoros, jelen vannak az őszinte, mély érzelmek is. De az operáért is rajongok. A két műfaj között talán az a különbség számomra, hogy az operett közvetlenebbül, nyíltabban tárja fel az érzelmeket úgy, hogy mindenki számára érthető és befogadható legyen. Az opera talán egy kicsit másképp, kicsit elvontabban, súlyosabban közvetíti azokat.

Peller Károly és Lévai Enikő a Mi is itt vagyunk! gálán
Hangtechnikában, hangképzésben van különbség közöttük?


Próbálom a klasszikus énektechnikát megtartani az operettben is. De természetesen van különbség, például abban, hogy az operettben nagyon gyakran mély lágéban és szövegszerűen kell énekelni, amit nem könnyű megvalósítani, de azért próbálok tenni érte.

A tündérmese ott folytatódott, hogy rendhagyó módon már évad közben szerződést kaptál a Budapesti Operettszínháztól. Váratlanul ért a felkérés?

Tulajdonképpen váratlanul. November végén tudtam meg hivatalosan, de már korábban is sokan suttogtak róla, pletykálták a folyosón. Én azonban mindig csak legyintettem. Reménykedni lehet és kell is, de az a biztos, amikor már az igazgató saját szájából hallja az ember az felkérést.

Hogy sikerült lerendezni a debreceni életedet és elkezdeni egy újat Budapesten? Mi történt például a színházban futó előadásaiddal?

Szerencsére a színházban nincs befejezetlen dolgom, a munkáim épp véget értek és új előadásba már értelemszerűen nem kerültem be. Az életem azonban már más kérdés. Nem könnyű, mert debreceni vagyok, ott élnek a barátaim, az ismerőseim, a rokonaim, a családom.

Hogy érzed magad Budapesten? Nem vagy magányos?

De igen, nagyon magányosnak érzem magam, de nagy örömömre az unokatestvérem és családja nemrég költöztek be Dunakesziről, és ők nagyon sokat segítenek. Bevallom, eleinte nagyon féltem, mert hiába nagyváros Debrecen, Pest teljesen más. De jelenleg nincs túl sok időm ismerkedni vele, lekötnek a színházi feladatok. Egyelőre tehát nem igen vannak ismerőseim és nincsenek itteni kapcsolataim. Ráadásul az életformám is teljesen megváltozott. Eddig mindennap ugyanazzal a harminc emberrel dolgoztam reggel 10-től este 10-ig, megvolt a napi rutin. Most egészen máshogy alakul minden. Szólistaként hol többet dolgozom, hol kevesebbet.

Milyen az Operettszínházban? Ott azért már vannak ismerősök.

Rendkívül pozitívan csalódtam. Tartottam attól, hogy nehéz lesz beilleszkednem egy ilyen összeforrott, együtt lélegző társulatba, ahol szoros kötelékek és kapcsolatok vannak az emberek között. Féltem, hogy kívülállóként kezelnek majd, de egyáltalán nem így történt. Mindenki kedvesen, segítőkészen fogadott. Ez nagyon jól esik.

Gondolom, Peller Károly is, hiszen ő a mentorod a Mi is itt vagyunk! kampányban.

Róla csak áradozni tudok. A Marica grófnő próbáin ismerkedtünk meg még Debrecenben. Nagy kedvencem. Mindig is nagy rajongója voltam, nagyon szeretem amit és ahogy csinál. Ráadásul egy rettentően kedves, jó ember. Rengeteget segített most, amikor beálltam a Viktóriába. A "premierem" után pedig egy Csárdáskirálynő könyvet kaptam tőle ajándékba.

Alig érkeztél meg, máris a mélyvízbe dobtak, beálltál a Viktória címszerepébe.

Azt érzem, annyira jókor jött ez a szerep is. Az az igazság, nem ismertem ezt az operettet, de még a dalokat sem, amikor azonban megkaptam a kottát és megnéztem az előadást DVD-n, azonnal beleszerettem. Gyönyörű a zene, a rendezés lenyűgöző, a szerep maga az érzékiség. Nagyon megérintett, hogy a sors kiszámíthatatlan játékaként hogy alakulhat egy nő élete, és milyen vívódásokon kell keresztül mennie. Nagyon izgalmas kihívás és feladat.

Hogy sikerült az első előadás?

Köszönöm, jól. Vadász Zsolt volt a partnerem, akit már korábban is ismertem. Kedves ember, profi, szépen énekel és elegánsan játszik. Igaz, kicsit heves volt. (nevet) Lett volna egy emelés, de a hátfájása miatt nem csináltuk meg és abban egyeztünk meg, hogy jól középre rángat, közben azonban véletlenül belekapott a nyakláncomba, csak úgy potyogtak lefelé a gyöngyök. De szerencsére Peller Anna, aki a szobalányomat játssza a darabban, azonnal feltalálta magát és kisepregette a nyaklánc maradványait, nehogy baleset történjen. Vicces helyzet volt.

Lévai Enikő és Bardóczy Attila
Miket fogsz még játszani?


A legközelebbi premierem a Mária főhadnagy lesz,  és nagy örömömre A Csárdáskirálynőt is tanulnom kell. Ezen kívül február végén elkezdek próbálni a Csínom Palkóban, ahol Éduskát játszom. Ez lesz az első igazi nagyszínpadi bemutatóm az Operettben, amit teljes próbaidőszak előz meg. Már nagyon várom. Borzasztóan izgatott vagyok, mert először dolgozhatom elmélyültebben a társulattal, akikkel még csak épp elkezdtem ismerkedni, és leírhatatlanul boldog vagyok, hogy együtt játszhatok olyan emblematikus operett sztárokkal, mint Lehoczky Zsuzsa, Oszvald Marika és Kállay Bori. Az előadásnak ugyanis az az egyik legnagyobb különlegessége, amivel talán operett történelmet is írunk, hogy a műfaj három nagyasszonya közösen lép színpadra.

A Csínom Palkóban ismét Keroval dolgozhatsz. Milyen a viszonyotok?

Bár még keveset dolgoztunk együtt, hiszen a Marica grófnő volt az első közös munkánk, úgy gondolom, fantasztikus szakember, mindent tud erről a műfajról, és mindig igaza van abban, amit mond. Annyira jól lát mindent, teljesen felesleges vitatkozni vele. Bár eddig még nem volt olyan dolog, amiben ne értettünk volna egyet, és úgy gondolom, nem is lesz.

Most a pályádnak egy olyan pillanatához érkeztél, amikor operett primadonna vagy. Előfordulhat, hogy visszatérsz majd az opera felé?

Nagyon szeretem a munkámat, elmondhatom, hogy a hobbim az életem és nyitott vagyok mindenre. Az opera is csodálatos műfaj, így természetesen ez irányban is nyitott maradok.

Állítólag már hat évesen azt mondtad, énekesnő akarsz lenni.

Zenetagozatos általános iskolában kezdtem, ahol fontos volt, hogy hangszeren is tanuljak, én a csellót választottam, ami egy csodálatos hangszer. Hat éven át gordonkáztam, de aztán teljesen abbahagytam, amit nagyon sajnálok. Viszont a terveim között szerepel, hogy egyszer újra nekifogok. Természetesen az énekkar is kötelező volt az iskolában. Imádtam énekelni, még a szünetekben is folyton dúdoltam, az osztálytársaim agyára mentem vele. Olyan családban nőttem fel, ahol nagyon kedvelik a zenét. Nem zeneművelők, de szeretik és van is érzékük hozzá. Anyukám egyébként fiatal korában énekelni tanult, apukám pedig gitározott. Amikor eljött a pályaválasztás, tudtam, hogy mindenképp zenével szeretnék foglalkozni, ezért zeneművészeti szakközépbe akartam menni. A csellótanárom azt javasolta, hogy ne a hangszeres, hanem az ének szakra jelentkezzem. Szerencsére felvettek. Az évek során egyre inkább biztos lettem abban, hogy az ének jelenti számomra az életet, a jövőt, mindent, ezért Miskolcra mentem az ottani zeneművészeti főiskola magán énekszakára. A végzést követően hazatértem Debrecenbe, ahol felvételiztem a színház énekkarába. Egy évvel később alakult át itthon a felsőoktatás és vezették be nálunk is a bolognai rendszert, ezért elhatároztam, hogy megcsinálom a mesterképzést Debrecenben. Párhuzamosan jártam az egyetem klasszikus operaének szakára és énekeltem a karban. 2011-ben diplomáztam.

Hogy érezted magad a kórusban?

Szerettem. Rengeteget tanultam és nagyon sok mindent adott lelkileg is. Fontos volt számomra a közösség. Egyébként attól, hogy valaki szólista, még ugyanúgy csapattagként, együtt kell dolgoznia a többiekkel, hiszen a cél közös: az előadás sikere és a közönség szeretete.

Amikor ráérsz, mivel töltöd az idődet?

A színházzal és az énekléssel. (nevet) Imádok főzni. Egyébként a bátyám séf, ő azért sokkal jobban csinálja. Szeretek filmet nézni, olvasni, zenét hallgatni. Nagyon kedvelem az operát, a jazzt és mindenféle hangszeres zenét.

Milyen lány Lévai Enikő?

Talán túlságosan érzelmes. Tudok nagyon határozott és kemény lenni, de emellett borzasztóan érzékeny vagyok. Vágyom a jót és a szépet, azt, hogy találjak tiszteletet, becsületet és tiszta, őszinte embereket. Azt gondolom, én magam is ilyen vagyok. A primadonnáknál fontos a nőiesség, remélem ez is megvan bennem.

Milyen vágyaid vannak? Mit szeretnél elérni az elkövetkező években?

Ha szerepekről beszélünk, akkor mindenképp A Csárdáskirálynő. Teljesen odavagyok érte. Ha sikerülne jól eljátszanom Szilviát, arra nagyon büszke lennék. Leginkább pedig azt szeretném, hogy egy-egy szerep által át tudjam adni a közönségnek mindazt, amit érzek és tudok, hogy amit közvetíteni szeretnék, mindenki számára átélhető legyen. Sokan azt hiszik, hogy az operett és az opera felett eljárt az idő, nem lehet megújítani ezeket a műfajokat. Én nem így gondolom. Hiszem, hogy ezek a történetek örökérvényűek. Minden kor megtalálhatja benne a maga szépségét. Mindig lesznek olyanok, akik nyitottak lesznek azokra az igaz, mély érzelmekre, szenvedélyekre, amik az operában és az operettben jelennek meg.


A "Mi is itt vagyunk" rovat interjúit Spilák Klára színésznő, újságíró készíti.


Villanófényben - Gubik Petra
Villanófényben - Závada Péter
Villanófényben - Ottlik Ádám
Villanófényben - Lévai Enikő
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Dolhai Attila
Villanófényben - Kállay Bori
Villanófényben - Bálint Ádám
Villanófényben - Laki Péter
Villanófényben - Bodor Johanna
Villanófényben - Mészáros Árpád Zsolt
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Lőrinczy Attila
Villanófényben - Polyák Lilla
Villanófényben - Vágó Bernadett
Villanófényben - Auksz Éva
Villanófényben - Fischl Mónika
Villanófényben - Frankó Tünde
Villanófényben - Vadász Zsolt
Villanófényben - Peller Károly
Villanófényben - Szabó P. Szilveszter
Villanófényben - Peller Anna
Villanófényben - Szendi Szilvi
Villanófényben - Nádasi Veronika
Villanófényben - Lévay Szilveszter
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Földes Tamás
Villanófényben - Kerényi Miklós Máté
Villanófényben - Lukács Anita
Mi is itt vagyunk! - Lévai Enikő Éva
Mi is itt vagyunk! - Muri Enikő
Mi is itt vagyunk! - Szentmártoni Norman
Mi is itt vagyunk! - Barkóczi Sándor
Mi is itt vagyunk! - Simon Panna
Mi is itt vagyunk! - Gömöri András Máté
Mi is itt vagyunk! - Jenes Kitti
Mi is itt vagyunk! - Angler Balázs
Mi is itt vagyunk! - Kisfaludy Zsófia
Mi is itt vagyunk! - Veréb Tamás
Mi is itt vagyunk! - Gubik Petra
Mi is itt vagyunk! - Kocsis Dénes
Polyák Lilla
Dolhai Attila
Gubik Petra
Kapócs Zsóka
Bíró Eszter
Szulák Andrea
Mészáros Árpád Zsolt
Kállay Bori
Bordás Barbara
Kerényi Miklós Máté
Füredi Nikolett
Janza Kata
Feke Pál
Dolhai Attila
Boncsér Gergely
Bordás Barbara
Vadász Zsolt
Dancs Annamari
Lukács Anita
Oszvald Marika
Dézsy Szabó Gábor
Pálfalvy Attila
Vágó Zsuzsi
Papadimitriu Athina
Jantyik Csaba
Bódi Barbara
Faragó András
Csengeri Ottília
Dániel Gábor
Nádasi Veronika
Peller Károly
Szendy Szilvi
Vadász Dániel
Kalocsai Zsuzsa
Bálint Ádám
Kékkovács Mara
A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam,
irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)
© 2008-2013, Minden jog fenntartva - Budapesti Operettszínház