Mi is itt vagyunk! - Muri Enikő
2015-02-05
A Budapesti Operettszínház fiatal tehetségeit támogató kampányában helyet kapott Muri Enikő is. A bájos, fiatal művészt jól ismeri az egész ország, hiszen annak idején bizonyította tehetségét az X-Faktorban, ahol második helyezést ért el. Ő azonban nem elégedett meg a pop karrierrel, színházi szerepekre is vágyott. Így vezetett útja az Operettszínházba ahol a Ghost Molly Jensenjeként debütált. Bár az előadás azóta lekerült a műsorról, Enikő és a színház vezetése is úgy érezte, folytatni kell a közös munkát. Újabb és újabb feladatokat bíztak rá, előbb az Elfújta a szélben Melanie Hamilton szerepét kapta meg majd a Menyasszonytáncban Rózsit. Januárban mutatkozott be Riaként, a Szép nyári nap bombázójaként, júniusban pedig az Operettszínház ez évi egyik legnagyobb szabású produkciójában a FAME-ben áll a közönség elé.
Hogyan kerültél be a kampányba?

Igaz, hogy máshonnan jövök, és talán többen ismernek, mégis úgy gondolta Lőrinczy György főigazgató úr és Kerényi Miklós Gábor művészeti vezető, hogy nekem is itt a helyem az új generáció tagjai között. Az én jelenlétemnek jelzésértéke van, azt gondolom, azt akarják ezzel kihangsúlyozni, hogy a most alakuló fiatal csapatnak, akik a színház jelenlegi nagyjai után egyszer majd átveszik a stafétabotot, én is része vagyok. Ez megtisztelő és nagyon jól esik.

Miért szeretsz az Operettszínházban dolgozni?

Fantasztikus itt a közeg, csodálatosak a kollégák. Egytől egyig imádom őket, mindegy hogy karmester, színész, bútoros, kellékes vagy öltöztető. Nemrég álltam be a Szép nyári nap című musicalbe. Egy-egy ilyen próbaidőszak soha sem könnyű, kevés az idő, nehéz próbalehetőséghez jutni. Ebben a darabban ráadásul sok a táncos jelenet, ami nekem elég nagy kihívást jelent. Hihetetlen volt az a segítség, odafigyelés, amit a kollégáktól kaptam. Biztonságot ad, hogy bármi van, számíthatok rájuk. Az első előadáson volt olyan jelenet, ahol valaki végig fogta a kezem és mutatta, merre menjek.  Ha ezek az apró figyelmességek nincsenek meg egymás iránt, akkor nem érdemes csinálni ezt az egészet. Nagyon jó dolog, hogy ebben a színházban figyelünk a másikra, hogy megvan a kölcsönös tisztelet. Persze előfordul, hogy vitázunk, mert így jön ki a próbával, beugrással járó feszültség, de utána mindig meg tudjuk beszélni a dolgokat.

Kerényi Miklós Mátéval a Ghostban
Ebben szerepe lehet annak, hogy itt társulati működés van?

Egészen biztos. Én ugyan nem vagyok társulati tag, vendégszereplőként vagyok feltüntetve, de ez egyáltalán nem érezhető. Mindenki úgy kezel, mintha én is idetartoznék. Miután ez egy összeszokott csapat, minden sóhajból, nézésből, rezdülésből érezni lehet, mire gondol a másik. Egy olyan színházban, ahol nincs társulat, ez nincs így. Ott minden egyes új darabnál elölről kezdődik minden. Bemutatkozás, tapogatódzás, ismerkedés. Sokkal megnyugtatóbb egy olyan próbafolyamat, ahol ismerősök, sőt barátok vesznek körül. De ugyanakkor jó érzés új emberekkel találkozni, új impulzusokat szerezni.

Gubik Petrával és Nádasi Veronikával az Elfújta a szélben
Mennyire van rivalizálás a lányok között?

Általában nem szoktam érzékelni, ha valaki velem rivalizál. Valószínűleg azért, mert egyáltalán nem érdekel. Tudom, mire vagyok képes és ezt mások is tudják. Persze van rivalizálás, de nehogy azt hidd, hogy a fiúknál nincs. Szerintem ez egészséges. Ha mégis azt érzem, hogy valaki rivalizál velem, csak azért is odamegyek hozzá beszélgetni. Adok neki egy esélyt, hogy közelebbről megismerjük egymás, lássa, milyen is vagyok valójában. Ezt már többször megcsináltam itt az Operettszínházban és bevált. A legtöbben néhány hét elteltével odajöttek hozzám, és elmondták, milyen kellemes csalódás, hogy kiderült, nem olyan vagyok, akinek először gondoltak. Úgy hogy én próbálok mindig pozitív lenni, és segíteni, ha arról van szó. Épp úgy, ahogy nekem is jól esik, ha velem is ezt teszi valaki.

Molly Jensen és Sam Wheat
És van, aki ezt teszi?

Nagyon sokan. Hosszú lenne a lista, de ha néhány nevet mégis ki kell emelnem, akkor elsőként a mentoromat, Szulák Andit említeném, aki rengeteg dologban segít, de ott van Peller Anna, Szabó Dávid, Simon Panna. Róluk tudom, hogy ha belekerülök egy darabba, amiben ők is játszanak, teljes mértékben számíthatok rájuk, de ez fordítva is igaz.

Az Operettszínház mellett rendszeresen fellépsz a Madách Színházban is. Ez soha nem jelentett problémát?

Iszonyú nehéz ezt kezelni, elsősorban önmagamban. Nem egyszer, nem kétszer okozott fejfájást, hogy oldjam meg, hogy itt is, ott is jól érezzem magam, és maximálisan jelen tudjak lenni, amikor feladat van. Nyilván van ennek a dolognak egy technikai része, amit a két színház egyeztetése old meg. Hálás is vagyok nekik, mert nem lehet könnyű velem. Nyáron volt olyan időszak, amikor a Szegedi Szabadtéri Játékokon az Elfújta a szélben léptem fel, közben Budapesten a Mamma Miát próbáltam. Észvesztő dolog volt. Közben meg nagyon jó érzés, hogy egyszerre két színháztól is kapok lehetőséget, de nem könnyű mérlegelni és megtalálni a megfelelő egyensúlyt. Lehetetlen úgy kikerülni ebből az egészből, hogy az ember ne hagyjon egy kis sebet a másikon. Egy kicsit rossz, de közben meg valahol jó is.

A Szép nyári nap Riája
De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet igazán elköteleződni? Két széken egyszerre nem lehet ülni.  Hogy látod, lehet ezt hosszasan csinálni vagy előbb-utóbb döntened kell valamelyik mellett?

Jó lenne, ha lehetne hosszasan csinálni, de azt hiszem nem fog összejönni. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb döntenem kell. Az a veszélye ennek a színházasdinak, hogy tulajdonképpen mindenki tíz perc alatt pótolható. Én meg olyan vagyok, hogy ezt nem engedem. Ha már kivívtam magamnak egy nevet és szerepeket, akkor azt igenis megpróbálom megtartani és nem elengedni a lehetőségeket.

Melanie Hamilton
Az Operettszínházban első alkalommal a Ghost Mollyjaként léptél színpadra. Miért és hogyan jelentkeztél annak idején a szerepre?

Ez elég érdekes történet. A volt párom New Yorkban élt és meglátogattam őt 2012 nyarán. Még itthon egy ismerősöm javasolta, hogy feltétlenül menjek el a Broadwayra és nézzem meg az akkoriban bemutatott Ghost musicalt. Megnéztük. Az egyik pillanatban sírtunk, a másikban nevettünk, elképesztően mozgalmas volt, egyetlen percig nem lehetett unatkozni. Oda voltam érte. Előadás után hazamentünk, és megnéztem az emailjeimet. Ott várt egy üzenet az akkori menedzseremtől, hogy a Budapesti Operettszínházban meghallgatást tartanak a Ghost című musical szerepeire, és ha szeretnék elmenni, jelentkeznek helyettem. Visszaírtam, hogy abszolút, egyébként pedig épp most néztem meg a Broadway-n az itteni előadást. Valamikor ősszel mentem be Kerohoz a meghallgatásra. Meglepett, hogy már a castingon elkezdett foglalkozni velem. Ezt így ejtse, azt úgy énekelje, adjon teret a hangjának. Remegtem. Annyira ideges voltam. Hiszen én úgy mentem oda, hogy csak énekelni kell, ő meg azonnal instruálni kezdett. Utólag mondták, hogy ez jót jelent. Aztán egyszer csak kaptam egy telefont, hogy megkaptam a szerepet. Épp egy csendes kis étteremben ültem, természetesen mindenki felém fordult, amikor felsikoltottam a hír hallatán. Elkezdtük a próbákat. Az én partnerem Peller Anna volt. Az élet azonban úgy hozta, hogy a sajtóbemutatón nem ő, hanem Szulák Andi játszotta Oda Mae Brownt. Izgalmas helyzet volt, mert egymással nem próbáltunk egyetlen egyszer sem. Andi teljesen mást csinált, mint Ancsa. Nem voltak ismerősek a mozdulatok, máshol hagyott szüneteket, de mégis, annyira jól rá tudtunk egymásra hangolódni, olyan erősen koncentráltunk a másikra, hogy végül nagyon jól sikerült. Megkockáztatom, talán az volt az egyik legjobb az előadás.

Hiszel a sorsban? Hogy bizonyos dolgok meg vannak írva?

Hiszek a lélekvándorlásban, a sorsban, Istenben, néha az angyalokban. Van otthon angyalkártyám. Néha előveszek egy lapot, és már tudom, milyen napom lesz. Általában be is válik. Hiszem, hogy annak idején nem véletlenül mondta azt valaki, hogy nézzem meg a Ghostot. Bevallom őszintén, megszereztem a kinti előadás DVD-jét és minden nap, amikor vége lett a próbának, hazamentem és azt néztem. Úgy akartam megformálni Molly karakterét, hogy a játékommal ugyanolyan hatást váltsak ki az emberekből, mint amit akkor én ott éreztem. Sajnos már egy éve nincs műsoron nálunk, de jó lenne, ismét játszani. Azóta sokat érlelődött bennem a dolog, fejlődtem színészileg is, azt hiszem, sokat tudnék még hozzáadni Mollyhoz.

Lehocky Zsuzsa és Veréb Tamás társaságában az Elfújta a szélben
Mindig is a zenés színház volt a cél?

A pop karrier is fontos volt. Szerettem volna ott is érvényesülni. De kétségtelen, hogy 14 éves korom óta bíztam abban, egyszer majd valamelyik zenés színháznál kötök ki. Az, hogy most itt ülünk, és erről beszélgetünk, meg az, hogy az Operettszínházban mát öt-hat szerepem is van, extra ajándék az élettől. Mint egy megvalósult álom. Nehéz erről beszélni, mert néha magam sem hiszem el, hogy ez a csoda mind megtörténik velem. Énekesnő vagyok, színésznő vagyok, két színházban is játszhatom, ráadásul jobbnál jobb szerepeket.

A tehetségkutató eszköz volt ahhoz, hogy majd színházi szerepekhez juss, vagy komolyan gondoltad a pop karriert?

Már akkor is foglalkoztatott a színház. Sok castingon vettem részt. Jártam például az Operettszínházban is Miss Saigon meghallgatáson, de nem kerültem be. Egyébként a színház a távolabbi terveim között szerepelt, az elsődleges célom az volt, hogy a lehető legtökéletesebben énekeljek. Ebben volt egy fantasztikusan jó partnerem, Szatmári Orsi, aki az X-Faktorban volt a hangképző tanárom, a jobb kezem, a lelki társam, a mindenem. Először ezeket a dolgokat szerettem volna rendbe rakni és az, hogy jön-e a színház vagy sem, másodlagos kérdés volt.

Szentmártoni Normannal a Menyasszonytáncban
Mit jelentett számodra az X-Faktor?

Azt gondolom, az a sok minden, ami most az életemet alkotja, a tehetségkutatónak köszönhető. Persze ha nem kerültem volna a legjobb 12 közé, akkor sem dőlt volna össze a világ, más utakon kellett volna elindulni. Az X-Faktor nekem egy olyan lehetőséget adott, amiből jött a zenei karrier és a színház. Természetesen bízom abban, hogy mindez elsősorban annak köszönhető, ami a torkomban van, de az biztos, hogy az ismertség, amit a műsornak köszönhetek, nagyban segítette azt, hogy most itt tarthatok.

Egész más a pop színpadon énekelni, mint a színházban egy szerepet megformálni. Ahhoz nem elég a jó hang. Hogy boldogultál?

Nagyon-nagyon sokat köszönhetek Keronak, akit valódi mesteremnek tartok. Olyan dolgokat hozott ki belőlem a Ghost próbái során, olyan indulatokat, érzéseket, szerelmet, aminek köszönhetően, ha nem is egy tökéletes Molly állt a színpadon, de azt gondolom, nem vallottam szégyent színészként. És elindított egy olyan úton, aminek eredményeként Melanie Hamiltonként vagy a Szép nyári nap Riájaként is helyt tudok állni.

Ria a Szép nyári napban
Melanie Hamilton és Molly viszonylag hasonló karakterek. Mindkettő mély érzésű, tiszta lány. A Szép nyári nap Riája viszont teljesen más, egy életvidám, hangos, mai lány. Melyik vagy te inkább?

Valahol a kettő között. Molly és Melanie valóban hasonlítanak egymásra. Nekem ők jelentettek nagyobb kihívást, ugyanis az életben nem vagyok ennyire nyugodt, csendes lány, egy picit temperamentumosabb vagyok. Ria viszont már túl sok. Bár ha belegondolok, tizenéves koromban én is ilyen voltam. Nem én voltam a suli legjobb csaja, de mindig azt akartam, hogy az legyek. Próbáltam mindig a középpontban lenni.  Mára ezt levetkőztem és valahol a kettő között megragadtam. Egyébként az, hogy a Ghost után megkaptam Melanie Hamilton szerepét biztosított arról, hogy jó lépés volt az Operettszínházat választani. Nagyon nagy bátorság kellett a vezetőségnek ahhoz, hogy rám bízza ezt a feladatot. Nekem meg végig az  járt a fejemben, hogy ha ezt jól megoldom, jó esélyem van arra, hogy akár más darabokba is betegyenek. És ez így is lett.

Nemrég álltál be a Menyasszonytáncban Rózsi szerepébe.

Ez egy nagyon jó hangulatú klezmer operett, bár én inkább musicalnek hívom. A musicales lelkemnek ez jobban esik. Együtt álltam be Szentmártoni Normannal. Remek, intenzív próbafolyamat volt, köszönet érte Bori Tominak, aki betanította a darabot. Az viszont nem volt könnyű, hogy szinte senkit nem ismertem a csapatból. Hiszen addig én csak a musical társulattal dolgoztam, de szerencsére hamar megkedveltük egymást.

Úgy érzed, a helyeden vagy, rendben van az életed?

Igen. Abszolút.

Rózsi és András
Júniusban új bemutatód lesz. Szerepet kaptál a FAME-ben.

Ez fantasztikus dolog. Különösen annak örültem nagyon, hogy casting nélkül kerültem be a darabba. Jól esik, hogy Somogyi Szilárd rendező rám gondolt és meghívott Carmen szerepére. Egyelőre semmit nem tudok róla. Lehet, hogy ciki, de nem láttam sem a filmet, sem a musicalt.

De a zenét ismered, nem?

Az újévi gálára összeraktunk egy medleyt a dalokból. Nagyon remélem, hogy Carment sikerül majd úgy felépíteni, ahogy szeretném. Iszonyúan bízom Szilárdban, hogy jó kis fiatalos, lendületes előadást rendez majd. Ha jól tudom, ez egy nagyon-nagyon táncos darab. Én és a tánc viszont két külön fogalom. De talán jó alkalom lesz ez arra is, hogy kikupáljam a tánctudásomat.

Hogy képzeled a jövőt? Mit szeretnél elérni a szakmába és a magánéletben?

Rövid távú céljaim között elsősorban a karrier szerepel. Jó szerepek, talán egy nagylemez, egy nagyszabású koncert. Megvalósult szerepálmom a Ghost Mollyja, bízom benne, hogy újra játszani fogjuk. Hosszú távú terveimben már inkább családcentrikus vagyok. 5-10 éven belül nagyon szeretnék gyereket, venni egy családi házat valami jó kis csendes helyen.

Jelenet a Szép nyári napban
Amikor éppen nem rohansz vagy dolgozol, mivel kapcsolódsz ki?

Nagyon szeretek olvasni. Leginkább a romantikus könyveket vagy fantasyt. Nemrég végeztem el egy esküvőszervező tanfolyamot. Vicces, hogy épp akkor vizsgáztam, amikor beálltam a Menyasszonytáncba. Több év után végre idén eljutottam az Esküvő Kiállításra, ami nagy lökést adott, hogy komolyan foglalkozzak ezzel a dologgal. Imádok esküvői magazinokat nézni, rengeteg van otthon. Szeretek főzni, sütni, olykor a takarítás is ki tud kapcsolni. És ha időm engedi, rengeteget alszom.


A "Mi is itt vagyunk" rovat interjúit Spilák Klára színésznő, újságíró készíti.


Villanófényben - Gubik Petra
Villanófényben - Závada Péter
Villanófényben - Ottlik Ádám
Villanófényben - Lévai Enikő
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Dolhai Attila
Villanófényben - Kállay Bori
Villanófényben - Bálint Ádám
Villanófényben - Laki Péter
Villanófényben - Bodor Johanna
Villanófényben - Mészáros Árpád Zsolt
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Lőrinczy Attila
Villanófényben - Polyák Lilla
Villanófényben - Vágó Bernadett
Villanófényben - Auksz Éva
Villanófényben - Fischl Mónika
Villanófényben - Frankó Tünde
Villanófényben - Vadász Zsolt
Villanófényben - Peller Károly
Villanófényben - Szabó P. Szilveszter
Villanófényben - Peller Anna
Villanófényben - Szendi Szilvi
Villanófényben - Nádasi Veronika
Villanófényben - Lévay Szilveszter
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Földes Tamás
Villanófényben - Kerényi Miklós Máté
Villanófényben - Lukács Anita
Mi is itt vagyunk! - Lévai Enikő Éva
Mi is itt vagyunk! - Muri Enikő
Mi is itt vagyunk! - Szentmártoni Norman
Mi is itt vagyunk! - Barkóczi Sándor
Mi is itt vagyunk! - Simon Panna
Mi is itt vagyunk! - Gömöri András Máté
Mi is itt vagyunk! - Jenes Kitti
Mi is itt vagyunk! - Angler Balázs
Mi is itt vagyunk! - Kisfaludy Zsófia
Mi is itt vagyunk! - Veréb Tamás
Mi is itt vagyunk! - Gubik Petra
Mi is itt vagyunk! - Kocsis Dénes
Polyák Lilla
Dolhai Attila
Gubik Petra
Kapócs Zsóka
Bíró Eszter
Szulák Andrea
Mészáros Árpád Zsolt
Kállay Bori
Bordás Barbara
Kerényi Miklós Máté
Füredi Nikolett
Janza Kata
Feke Pál
Dolhai Attila
Boncsér Gergely
Bordás Barbara
Vadász Zsolt
Dancs Annamari
Lukács Anita
Oszvald Marika
Dézsy Szabó Gábor
Pálfalvy Attila
Vágó Zsuzsi
Papadimitriu Athina
Jantyik Csaba
Bódi Barbara
Faragó András
Csengeri Ottília
Dániel Gábor
Nádasi Veronika
Peller Károly
Szendy Szilvi
Vadász Dániel
Kalocsai Zsuzsa
Bálint Ádám
Kékkovács Mara
A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam,
irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)
© 2008-2013, Minden jog fenntartva - Budapesti Operettszínház