Mi is itt vagyunk! - Gömöri András Máté
2015-01-15
Benvolio, az Elfújta a szél Peter Fontaine-je, Gáspár, a Menyasszonytáncban, Fred, az Isten pénzéből, a mesejátékok Délceg királyfija és Durungja, no meg Ördögölő Józsiás egyik embere, Boricz. Sok-sok szerep, sok apró mozaik, amiből egyetlen művész portréja rajzolódik ki - Gömöri András Mátéé. A Budapesti Operettszínház új generációjának ifjú tehetsége titkokat rejtő, mély gondolkodású, érzékeny ember. Különös, izgalmas férfi, kitűnő énekes, remek táncos és igazi showman, a közönség nagy kedvence, aki egyaránt otthonosan mozog a musical és az operett műfajában. 2015 sok munkát és nagy kihívásokat tartogat számára. Ami már biztos: áprilisban a Csínom Palkó, júniusban pedig a Fame egy- egy remek szerepében mutatkozhat be.
Úgy érzed, a helyeden vagy, jól alakulnak a dolgaid?

Igen, kifejezetten. Úgy érzem, 2015 az én évem lesz. Most kell magamat fizikálisan, mentálisan a legjobb állapotba hozni, a képességeimet fejleszteni és tűpontosra állítani a műszert, ami én vagyok, hogy idén elérhessem azokat a célokat, amiket kitűztem magam elé.

Két premiered is lesz az év első felében.

Amikor megtudtam, hogy így indul az évem! Soha semmit nem vártam még ennyire, mint ezt a két bemutatót. A két darab ráadásul két teljesen különböző stílus. Az egyik egy fiatalos, dinamikus amerikai musical, a Fame, a másik egy varázslatos magyar operett, Farkas Ferenc Csínom Palkója, ahol ráadásul KERO tanár úr a rendező. Már az évad elején elkezdtem rá tréningezni: mindennap legalább másfél óra edzés, tánc- és énekórák.

Melyik műfaj áll hozzád közelebb?

Annak idején a musicalek vonzottak a színházi világba, elsősorban a Rómeó és Júlia. A mi generációnk számára ez jelentett mindent. Az évek múlásával aztán, ahogy kisebb-nagyobb fellépéseken elkezdtem operett dalokat is énekelni, egyre inkább megtetszett az a műfaj is.  Egészen különleges világa van. Minden elegáns, minden picit elemeltebb, mindennek stílusa van, és ami nekem nagyon fontos, minden karakter nagyon erős. Szép lassan az elmúlt három évben beette magát a szívembe és a lelkembe. Emlékszem, első éves akadémista koromban egyik este tátott szájjal néztem egy videót, amin Peller Károly és Oszvald Marika a Délibábos Hortobágyon-t meg a Cintányéros cudar világ-ot énekelte, és arra gondoltam, de szép lenne egyszer velük énekelni nagyszínpadon, kórussal, zenekarral! És 2014-ben ez az akkor elérhetetlennek tűnő álom megvalósult, amikor a Budavári Palotakoncerten én is felléphettem az Operettszínház társulatával. Hihetetlen érzés volt. Szóval nem tudom megmondani, melyiket szeretem jobban. Most már mindkettőbe szerelmes vagyok.

Isten Pénze
Mitől lesz egy 22 éves fiatalember, mint te, "szerelmes" az operettbe, ami azért valljuk be, nem egy mai műfaj? És mitől lehetnek rá kíváncsiak a korodbeli fiatalok a nézőtéren?


Nem tudok más 22 évesek fejével gondolkodni, csak a saját szememen át tudom nézni ezt a kérdést. Úgy gondolom, az operettek döntő többségnek fő témája a szerelem, általában két pár - a primadonna és a bonviván illetve a táncoskomikus és a szubrett - szövevényes kapcsolatának, félreértéseknek és egymásra találásának a története. A szerelem örökérvényű dolog. Engem a stílusa, a kelleme, a külleme fogott meg, a csodálatos dallamok és az a kicsit túlzó mesevilág, ami szerintem ragyogó és gyönyörű. Az ember lelkét, ha fiatal, ha száz éves, azonnal meg tudja érinteni egy-egy operett előadás, pláne, ha komoly mondanivalóval is párosul, amire nálunk igen határozott törekvés van a színházban.

Mint egy kihajtós mesekönyv. Szerintem attól olyan varázslatos. Azt mondod: stílus. Más játékmódot, más fajta stílt követel az operett játszás, mint más zenés műfajok?

Amikor Lehoczki Zsuzsával vagy Oszvald Marikával állhatok egy színpadon és figyelhetem, hogyan próbálnak, tudatosul bennem igazán, hogy az operettnek igenis van egy fajta klasszikus stílusa. Amikor ezek a művek íródtak, egy köszönésnek, egy udvarlásnak, egy kézfogásnak, mindennek megvolt a formája, a milyensége, ami engem elvarázsol. Én rajongok ezekért a finomságokért.  Néhány hónappal ezelőtt a keresztapám tanított meg arra, hogyan kell szivarozni, mi a rituáléja és azóta akarva akaratlanul felszisszenek, ha például azt látom, hogy a színpadon elnyomnak egy szivart, mert azt nem illik. Ilyen apróságokon sok múlik, ebből a szempontból tehát valóban egy picit másként játszom egy operettben, mint egy musicalben. De alapvetően mind a kettőnek az a lényege, hogy belülről építkezzen az ember, és az érzelem hozza meg a szükséges gesztust vagy mozdulatot.

Ez valami olyasmi lehet, mint a klasszikus balett és a modern balett viszonya.

Igen, ez jó hasonlat. Mindkettőnek az alapja és a törzse ugyanaz, viszont mindegyiknek megvan a maga kifejezési formája. Szerintem a színpadi elegancia és stílus olyan nüansznyi dolgokon múlik, hogy valaki egy poharat az ujja végével tart vagy középen erősen fog. Más a mozdulat és teljesen más a jelentés. Vagy épp azon, hogy használjuk a cilindert a színpadon, és hogy egy frakkra nem ülünk rá. Úgy tartják, elegáns színésznek születni kell. Ebben van is meg nincs is igazság, de az biztos, hogy ezekben a pici dolgokban bújik meg az ördög, ettől függ, mennyire lesz elegáns egy alakítás és ez szerintem nagyon fontos az operettben. Ezekre az apróságokra az évek során, amíg a Pesti Broadway Stúdióba és a Pesti Magyar Színiakadémiára jártam, egy idő után már kifejezetten figyeltem az előadásokban és gyűjtögettem őket. Ki hogy vesz elő egy cigarettatárcát, hogy gyújt meg egy cigarettát, hogy veszi le a kalapot, hogy tartják a legyezőt a hölgyek, hogy járnak egy abroncsos ruhában, stb. Ezek nekem igazi csemegék. Nagyon szeretem, amikor valaminek meg van adva a formája és a milyensége.

Kerényi Miklós Mátéval az Ördögölő Józsiásban
Neked a múlt század elején kellett volna élned! Vágysz a régmúlt idők után?


Lebuktam. Nagyon is. Szerettem volna abban a korban élni, de legalábbis belekóstolni.

A zene iránti rajongás a családból jön?

Nagyapám állítólag kézzel csinálta magának a citerát meg a furulyát és igen jól játszott is mindkettőn. Sajnos én már nem ismerhettem őt.

Ott hagytad a Pesti Magyar Színiakadémiát, hogy az Operettszínház stúdiójába járj. A prózai színpad helyett miért választottad inkább a zenés színházat?

Az érettségi után jelentkeztem a Színművészeti Egyetem prózai szakára, de a harmadik rostán kiestem. Nagyon megviselt. Egy darabig a Vas utca környékére sem tudtam menni. Ezután felvételiztem a Pesti Magyar Színiakadémiára, ahová viszont felvettek. A színházban nagy sikerrel ment a My fair Lady, amiben mindig a harmadévesek játszották a zöldséges fiút, mert az már kiemelt szerepnek számított, mivel négy sort énekelni kellett szólóban. Hirtelen valaki kiesett, és én jelentkeztem, hogy szívesen megpróbálom. Bejött. Nekem is nagyon tetszett. Majd megkaptam az István, a királyban az első nagyobb szerepemet, a Regőst, aztán az első címszerepet, Huckleberry Finnt, Miklós Tibor musicaljében. Egyre inkább elkezdtem a zenés műfaj irányába mozdulni. Egy kedves barátom hívott, hogy menjek el vele duettezni az Országos Musical Bajnokságra - amit egyébként megnyertünk -, amihez egy három hetes musical kurzus kapcsolódott és a végén volt egy gálaest, amit Somogyi Szilárd rendezett. Szilárd már ekkor pedzegette, hogy felvételizhetnék a Pesti Broadway Stúdióba. Örökké hálás leszek neki, mert ő indított el ebbe az irányba. A gálára eljött KERO is. Mindenki érezte, hogy ez komoly lehetőség. De nem történt semmi, csak bemutatkoztam a direktor úrnak, mindenki ment tovább a dolgára. Nem sokkal később hívtak az Operettszínházból, hogy készüljek fel az Elizabeth Rudolfjából, mert Kerényi Miklós Gábor szeretne meghallgatni rá. El sem hittem. Minden karaoke-partiban és házibuliban el kellett énekelni a Nagyot nőtt az árnyékot, de az a gondolat, hogy Janza Katával egy színpadon lehetek és Dolhai Attila után esetleg én énekelhetem Rudolfot! Ez nekem hatalmas szerepálmom volt. És megkaptam a lehetőséget! Egy évvel korábban a barátaimmal kint voltunk a Broadway Fesztiválon, és mondtam nekik, hogy én egyszer itt akarok játszani. Egy évvel később pedig az osztályfőnököm elé letettem a szerződést, hogy nekem mennem kell, mert hív az életem.

De miért ez áll hozzád közelebb?

Zenére lélegzik a lelkem. Nem tudok semmi ahhoz hasonló izgalmat, mint amikor először meghallom a zenét az olvasópróbán, akkor még csak zongorával majd  néhány hét és következik az első zenekaros próba, aztán tovább bővül és gazdagodik a muzsika, belépnek újabb hangszerek és a végén kinyílik az egész.  A zenével együtt megszólal a darab, és ez fantasztikus érzés. A zene nekem a szerelem.

Melyik a kedvenc szereped?

Azok között, amiket most játszom mindenképpen Benvolio. Nagyon nagy álmom volt, hogy egyszer beállhassak a Rómeóba. A másik nagy szerelem pedig Rudolf. Remélem, egyszer még ismét fogjuk játszani az Elisabethet.

Szabó Dáviddal a Rómeó és Júliában
Ősszel bekerültél az Oszi-boszi zenés mesejátékba Királyfiként és játszol az Erdei kalamajkában is. Milyen érzés gyerekeknek játszani?


Nem könnyű. A gyerekek a legőszintébb közönség. Ha tetszik nekik valami, elbűvölve nézik, viszont abban a pillanatban, amint nem vagy elég érdekes, kitör a zsivaj, a szaladgálás, felhangzik az "unatkozom!", az "anya!" a "pisilni kell!" a "haza akarok menni!".

Mit lehet tenni?

Jónak kell lenni, nincs mese. Folyamatosan meg kell őrizni a figyelmüket. Meg kell felelni a kislányok elvárásainak: legyen szép a királyfi, a ruhája és a koronája, meg a kisfiúkénak: legyen bátor és erős hős. És az egésznek végig izgalmasnak és érdekesnek kell lennie, mert amint egy pillanatra kiengedsz, a gyerekek azonnal lecsapnak rá. Mindamellett viszont hihetetlenül csodás érzés nekik játszani. A szívből jövő kacajok és az öröm az arcukon! Az ő szeretetük őszinte, nem tapsolnak illemből, csak ha valóban tetszik nekik, amit látnak. Az Oszi-boszinak egyébként azért is örültem nagyon, mert Oszvald Marika partnere lehetek, akinek régóta nagy csodálója vagyok. Ő egyrészt a színházhoz tartozó legenda, másrészt egy örökifjú energia bomba. Vele nem is munka a munka, hanem egy nagy szórakozás. Imádom őt.

Születtek komoly barátságaid a színházban?

Mindenképpen. Miután éjjel-nappal bent vagyunk, szinte együtt élünk a srácokkal, a lányokkal. Azt szoktuk mondani, olyanok vagyunk, mint egy nagy olasz család. Tényleg így működünk: valaki mindig vitatkozik valakivel, mások éppen nagyon összetartanak, vagy nem, de mindenki vigyáz mindenkire. Élő szövetként működik az egész. Természetesen a legjobb barátságok is próbára tevődnek, amikor két próbafolyamat egymást éri és két hónapon keresztül reggel tíztől este tízig egymást nézzük. De miután mindenki kidurrogja magát, ismét a legnagyobb egyetértésben és szeretetben vagyunk. És miután imádjuk egymást, a színházon kívül is gyakran összejárunk, közös programokat szervezünk. Hiszen honnan lennének a barátaink, ha nem onnan, ahol élünk? Ez fantasztikus dolog. Nagyon jó azt érezni, hogy összetartozunk, hogy részei vagyunk egy csapatnak.

Bekerültél a 10 fiatal közé, akik az Operettszínház jövőbeni sztárjai lehetnek. Gondolom, örülsz neki?

Rettentően boldog vagyok. Ez fantasztikus lehetőség. Beállítanak minket a csatasorba: tessék, itt az új generáció. Ez őrület! Ha másfél évvel ezelőtt nekem valaki ezt mondja, kinevetem. Hihetetlen érzés. Nagyon köszönöm a bizalmat, hogy a tizek társaságának tagja lehetek, hogy érdemesnek tartottak erre, hogy hisznek bennem. Az pedig, hogy Kerényi Miklós Máté a mentorom, különösen nagy öröm. Azért szeretem őt, mert mindenről rendkívül határozott véleménye van. Számtalanszor fordul elő, hogy előadás vagy próba után leülünk a büfében és órákon át beszélgetünk. Szerintem nála tehetségesebb táncos-komikust ritkán hord a hátán a föld. Az Ördögölő Józsiás próbái során találkoztunk először igazán, és mindketten játsszuk Benvoliot. Nagyon impulzív és intenzív személyiség, sokat tanulok tőle. Remélem, még sokszor fogunk együtt dolgozni.

Tudatosan figyelsz a testedre, rendszeresen edzel. Miért fontos számodra a sport?

Amióta szisztematikusan sportolok, érzem, hogy mennyivel jobb, ha az ember egy fix rendszert épít az életébe. Nagyon sokat segít. Futok, úszok, van egy saját magam által összeállított edzés programom. Sokkal dinamikusabb és fittebb vagyok, néhány hete megkaptam az év legfittebb színésze díjat, ami nagyon megtisztelő volt. Emellett rendkívül lényegesnek tartom azt is, hogy egy 22 éves fiatalember, különösen ebben a szakmában hogy néz ki. De például ismét elkezdtem íjászkodni, ami14-15 éves korom környékén az egyik kedvenc elfoglaltságom volt. Nagyon vonzottak a középkori fegyverek. Megtanultam kétkezes és másfél kezes lovagi karddal vívni, csatacsillagot, lándzsát vetni, láncos buzogányt használni, pajzs harcolni, lovagolni. Sümegen van egy lovagtábor, minden nyáron ott voltam. Hivatalosan sümegi főfegyvernök vagyok! Akkoriban nagyon sokat versenyeztem. Tavaly felhoztam Miskolcról az íjamat, és már a második versenyen ezüstérmet szereztem. Nagyon jó időtöltés, teljesen kikapcsol, kisimítja a gondolataimat. De feltétlenül meg akarok majd tanulni szörfözni is. Édesapám ejtőernyős tiszt volt a katonaság alatt, azt is ki akarom próbálni egyszer.

Elfújta a szél
Mik a rövidebb és a hosszabb távú terveid?


Hiszem, hogy azok a dolgok teljesülnek, amiket képekben meg tudunk fogalmazni magunknak. A vágyaimat, a terveimet én mindig pontosan meghatározom, aztán apró részletességgel kidolgozom, kiszínezem a fejemben. Majd elkezdem lebontani, mi legyen a következő lépésem holnap, a következő hónapban, egy év múlva ahhoz, hogy azt elérjem. Bízom benne, hogy 2015 valóban az én évem lesz minden tekintetben. Kitűztem magamnak egy bizonyos szintet, hogy hová kell eljutnom idén táncban, éneklésben és fizikailag is van egy énképem, amit el akarok érni. Azt gondolom, ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessek, rengeteget kell dolgoznom és akarok is, nagyon sokat. A hosszú távú tervek között pedig mindenképpen egy család szerepel, mert anno, amikor a szüleim meghaltak, tudtam, nekem akkor lesz újra igazi családom, amikor már én leszek az alapító. Ezen kívül szeretném kipróbálni a filmezést, szeretnék egy saját számot piacra dobni, talán már a jövő évben, szeretnék komolyabban foglalkozni a zenével. De nagyon vágyom arra is, hogy eljátszhassak egy nekem való prózai szerepet. Mostanában elég sok színdarabot olvasok és van néhány, ami nagyon tetszik. Azonnal beindul az agyam, én hogyan formálnám meg az adott karaktert.

Szerepálom?

Nagyon sok mindent szeretnék eljátszani, de nincs kifejezetten szerepálmom. Nemrégiben beszélgettem Oláh Tibor kollégámmal és barátommal. Ültünk egymás mellett, egyszer csak váratlanul rám nézett és azt mondta: "mennyi jó szerep vár még rád!" Ez borzasztóan jól esett.  Remélem, kvalitásaim és tehetségem egyszer lehetővé teszi - ha már az operettekről beszéltünk-, hogy A bajadérban Radjamit eljátszhassam.


A "Mi is itt vagyunk" rovat interjúit Spilák Klára színésznő, újságíró készíti.


Fischl Mónika opera szerepben
Dualitás a Kálmán Imre Teátrumban
Villanófényben - Földes Tamás
Villanófényben - Gubik Petra
Villanófényben - Závada Péter
Villanófényben - Ottlik Ádám
Villanófényben - Lévai Enikő
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Dolhai Attila
Villanófényben - Kállay Bori
Villanófényben - Bálint Ádám
Villanófényben - Laki Péter
Villanófényben - Bodor Johanna
Villanófényben - Mészáros Árpád Zsolt
Villanófényben - Bordás Barbara
Villanófényben - Lőrinczy Attila
Villanófényben - Polyák Lilla
Villanófényben - Vágó Bernadett
Villanófényben - Auksz Éva
Villanófényben - Fischl Mónika
Villanófényben - Frankó Tünde
Villanófényben - Vadász Zsolt
Villanófényben - Peller Károly
Villanófényben - Szabó P. Szilveszter
Villanófényben - Peller Anna
Villanófényben - Szendi Szilvi
Villanófényben - Nádasi Veronika
Villanófényben - Lévay Szilveszter
Villanófényben - Felföldi Anikó
Villanófényben - Földes Tamás
Villanófényben - Kerényi Miklós Máté
Villanófényben - Lukács Anita
Mi is itt vagyunk! - Lévai Enikő Éva
Mi is itt vagyunk! - Muri Enikő
Mi is itt vagyunk! - Szentmártoni Norman
Mi is itt vagyunk! - Barkóczi Sándor
Mi is itt vagyunk! - Simon Panna
Mi is itt vagyunk! - Gömöri András Máté
Mi is itt vagyunk! - Jenes Kitti
Mi is itt vagyunk! - Angler Balázs
Mi is itt vagyunk! - Kisfaludy Zsófia
Mi is itt vagyunk! - Veréb Tamás
Mi is itt vagyunk! - Gubik Petra
Mi is itt vagyunk! - Kocsis Dénes
Polyák Lilla
Dolhai Attila
Gubik Petra
Kapócs Zsóka
Bíró Eszter
Szulák Andrea
Mészáros Árpád Zsolt
Kállay Bori
Bordás Barbara
Kerényi Miklós Máté
Füredi Nikolett
Janza Kata
Feke Pál
Dolhai Attila
Boncsér Gergely
Bordás Barbara
Vadász Zsolt
Dancs Annamari
Lukács Anita
Oszvald Marika
Dézsy Szabó Gábor
Pálfalvy Attila
Vágó Zsuzsi
Papadimitriu Athina
Jantyik Csaba
Bódi Barbara
Faragó András
Csengeri Ottília
Dániel Gábor
Nádasi Veronika
Peller Károly
Szendy Szilvi
Vadász Dániel
Kalocsai Zsuzsa
Bálint Ádám
Kékkovács Mara
rendezvenyhelyszinek.hu
A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam,
irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)
© 2008-2013, Minden jog fenntartva - Budapesti Operettszínház