Interjú az Én és a kisöcsém főszereplőivel
2015-03-14
A Budapesti Operettszínház ifjú tehetsége Simon Panna élete első operett bemutatójára készül. Partnere a teátrum egyik legnagyobb sztárja, legtapasztaltabb művésze Mészáros Árpád Zsolt. Az Én és a kisöcsém címszerepeiben március 14-én este mutatkoznak be a nagyközönség előtt. Kettőjüknek nem ez lesz az első találkozása, már a Mozart!-ban is egy párt alkotnak. Kelemen Katóként és Andersenként azonban nemcsak kiváló énektudásukat, hanem komikusi vénájukat és tánctudásukat is megcsillogtathatják. Ebben olyan értő segítőtársaik vannak, mint a színészekben bízó, nekik nagy szabadságot biztosító rendező Réthly Attila, a személyre és egyéni képességekre szabott koreográfiákat készítő Lőcsei Jenő és az Eisemann dalokból mai dzsesszes, szvinges átiratot varázsoló zenei vezető Bolba Tamás.
Ilyen komoly szakmai múlttal a hátad mögött, milyen kihívást tartogathat számodra ez a szerep?

M.Á.ZS.: 25 éves pályafutásom egyik csúcsát jelenti, hogy végre táncos szerepben is megmutathatom magam. (nevet) Viccelek! De komolyan, talán a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy úgy kell mozognom, mint ha én is tudnék táncolni, hiszen egy csomó profi táncos vesz körül, nem bukhatom le! Kihívás persze, hogy ennek a csak látszólag könnyű kis zenés játéknak meg tudjuk tartani a stílusát és a nagyon erős rendezői koncepciót maradéktalanul megvalósítsuk. Boldog vagyok, hogy bőségesen vannak prózai jeleneteim, lényegesen több mint egy musicalben vagy egy szokványos operettben. Az én koromban ugyanis már arra is kell gondolni, hogy előbb-utóbb, ha tetszik, ha nem, váltani kell. Szerepeltem időnként zenés játékokban és operettekben, de az elmúlt 15 évem nagyrészt a musicalről szólt.  Ezért is örülök most nagyon ennek a szerepnek.

Számodra olyan lehetőség Kelemen Kató megformálása, amilyen még nem volt az életedben.


S.P.: Nagyon boldog vagyok, és szinte még most sem fogtam fel, hogy megkaptam ezt a szerepet. Még soha nem játszottam operettben, de nagy vágyam volt, hogy egyszer színpadra állhassak ebben a műfajban is. Arra azért nem számítottam, hogy az első operett szerepem épp egy ilyen nagy feladat lesz. De örülök a kihívásnak és remélem megbirkózóm vele. Árpi sokat segít.

M.Á.ZS.: Panna mindent megtesz annak érdekében, hogy ez így legyen. Nagyon jól formálható alapanyag. Ráadásul Réthly Attila mindenkire külön-külön odafigyel. Másképp próbál Szinetár Dórival, mint Pannával, másképp foglalkozik Dolhai Attilával, mint velem. Mindenkit abba az irányba terel, hogy a saját egyéniségének leginkább megfelelő módon alkossa meg a karakterét.

Ez azt jelenti, hogy két teljesen különböző előadást fog látni a néző az egyik illetve a másik szereposztással?


M.Á.ZS.:Természetesen az alapok ugyanazok, azonos a koreográfia, a járások, a zenei végszavak, a dalok, de estéről estére mást fog látni a néző, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk. Nem beszélve arról, hogy a színház a pillanat művészete, minden előadás más és más attól függően, hogy aznap éppen mit hozunk ki magunkból, illetve egymásból. Pontosan ezért ilyen csodálatos ez a szakma. Fantasztikus, izgalmas dolog, amit napról napra újra meg újra meg lehet élni.

Réthly Attilával mindketten először dolgoztok. Sikerült megtalálni a közös hangot?


M.Á.Zs.: Imádom Attilát. Épp olyan őrült, mint én. Le lehet ülni vele lelkizni, a legnagyobb mélységekig lemenni, miközben racionálisan gondolkodik mindenféle helyzetről vagy szituációról. Volt már jó néhány olyan egészséges vitánk, amiben mindkettőnk agytekervénye meglódult. A próbafolyamatnak ezt a részét imádom leginkább. Amikor vidéken dolgoztam, éjszakákon át beszélgettünk, taglaltuk és elemeztük a darabokat. Jó, hogy erre vele is lehetőségünk van. Ez az első közös munkánk, de remélem, nem az utolsó.

S.P.: A szentesi éveimre emlékeztetnek az Attilával való próbák, mert ott éltem meg azt, hogy ennyire szabadon, együtt, közösen gondolkodtunk egy-egy feladat kapcsán. Ettől borzasztóan jó hangulatúak a próbák és nagyon összekovácsolódott a társaság. Mindig megkérdezi a véleményünket, figyel minket, belőlünk építkezik. Bízik a színészekben és nagyon nagy szabadságot ad nekünk, mi pedig szárnyalunk.

Ti is "egymásra találtatok"?

M.Á.ZS.: Csak a saját nevemben beszélhetek. Pannát ismerem azóta, hogy itt van, vagyis gyerekkora óta. (nevet) A Mozart felújítása kapcsán találkoztunk először közelebbről, ahol egy párt alkotunk. Kedvelem a fiatalokat, magamat is 'forever young'-nak tartom, és minél inkább korosodom, annál jobban hangoztatom, hogy még mindig csak 26 vagyok. A viccet félretéve. Nagyon szeretek velük dolgozni. Szeretem a hozzáállásukat, az elszántságukat, az akarásukat, azt hogy nem elszálltak és nagyképűek. Pannával meghallgatjuk egymás elképzeléseit, ötleteit, közösen gondolkodunk, együtt alakítjuk ki a helyzeteket. Bár sokszor verekszünk… csak hogy szokja...

S.P.: Néha azért visszakapja… Árpi rengeteget segít. Egyfolytában kitalálunk mindenféle hülyeséget, amit remélem, meg is fogunk csinálni.

M.Á.ZS.: Meg fogunk.

A zenével is ilyen szabadon bánnak az alkotók?


S.P.: Bolba Tamás teljesen áthangszerelte a zenét. Elképesztően jó kis szvinges, dzsesszes, bluesos beütést kaptak a számok. Szerintem fantasztikus lesz.

M.Á.ZS.: Magyarország operett nagyhatalom, az operett ma már hungarikum. A világ azonban fejlődik, nem lehet porosan, avittan játszani még a legnagyobb klasszikusokat sem. Izgalmassá, újszerűvé kell tenni a darabokat, hogy a fiatal generáció is eljöjjön a színházba operettet nézni. Az Én és a kisöcsém ebből a szempontból könnyebb eset, mert nem szokványos operett, sokkal inkább zenés játék. Bolba karnagy úr hangszerelésével és Réthly Attila rendezői koncepciójával pedig egy igazán mai, modern előadást lát majd a közönség. Attila nagy hangsúlyt fektet a darab zeneiségére. A dalokat egészen sajátos módon beleszövi a játék egészébe, szervesen illeszkednek egymásba a jelenetek és a zenei betétek. Ez időnként bájossá, néhol viccessé teszi az előadást. A jó kis dzsesszes dallamokra pedig biztosan megindul az emberek lába a nézőtéren.

Milyen a te általad megformált Andersen?

M.Á.ZS.: Egy bohókás fiatalember, aki nem tud mit kezdeni a jólétben. Utazgat, nem akar beállni a sorba, nem szándékozik elfogadni azt az életformát, amit az édesapja próbál ráerőszakolni. Intelligens férfi, akinek megvan a véleménye a nőkről. Élni szeretne, megragadni a pillanatokat. Ugyanakkor rendkívül érző ember. Még nem találta meg azt a nőt, akibe bele tudott volna szeretni, aki mellett nem csak este, de reggel, ébredés után is jól érezné magát - ahogy ő fogalmaz. És akkor jön ez a kis vakarcs, és vele megtalálja azt a bensőséges kapcsolatot, amire egy nővel vágyna. Összevesznek, vitatkoznak, közben jókat táncolnak, iszogatnak, szivaroznak. Összekovácsolódnak és megkedveli ezt a fiatal lényt, vagyis inkább a lelkét. Aztán kiderül, hogy a fiú lány. A férfit jól átverték, hiszen először az életben az érzelmein keresztül fogta meg valaki, nem pedig a külsejével. És ekkor döbben rá, hogy amit érez, az nem más, mint a szerelem.

Azért elég kényes dolog, hogy ő tulajdonképpen egy fiúba szeret bele.


M.Á.ZS.: Nem szeret bele a fiúba. Az egy baráti viszony. Ő egy abszolút heteroszexuális pali, aki nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, amikor egy-egy pillanatra valami megérinti a fiúval való együttlétek során. De ezt nyilván azért érzi, mert nem egy férfival beszélget, hanem egy férfinak öltözött nővel. Tehát az ösztönei tökéletesen egészségesek, csak épp összezavarodik, mert nem érti, hogy mi és miért indult meg benne. Előfordul az életben, hogy az első pillanatban azt érezzük, mintha találkoztunk volna már azzal a valakivel, vagy mintha azonnal barátok lennénk. Itt is hasonló a helyzet. Ösztönösen vonzódnak egymáshoz, rögtön felizzik közöttük a szikra, valami azonnal összeköti őket.

Milyen lány Kató?

S.P.: Egy kicsit elkényeztetett lány, aki mindent megkap, unatkozik, nem történik vele semmi, nincs kihívás az életében. És egyszer csak megjelenik ez az Andersen, aki semmibe veszi, lekezeli, átnéz rajta, sőt megvan a véleménye az egész női nemről. És ettől beindul.  Meg akarja leckéztetni, de közben persze tetszik is neki. Eleinte maga is azt hiszi, hogy csak a bosszú hajtja, hogy megmutassa neki, értékelni is lehet egy nőt, de aztán szép lassan, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, ráébred, hogy szerelmes a férfiba. Már nem bosszút akar állni rajta, hanem megszerezni őt. Pontosan tudom, hogy melyik ez a pillanat. Amikor Andersen elmegy vacsorázni az idegenvezetőnővel, Kató borzalmasan féltékeny lesz, teljesen kiborul. Akkor már mindent bevet: átöltözik női ruhába, így próbálja meghódítani a férfit. És végül győz!

Mivel ajánlanátok? Miért érdemes megnézni az előadást?


S.P.: Igazi, nőknek való darab, mert végre ők győznek a férfiak felett! Rettentően szórakoztató előadás lesz, sokat lehet nevetni. A zene pedig egészen fantasztikus, nem szabad kihagyni.

M.Á.ZS.: Nagyon jó hangulatú produkció lesz. Már amikor az olvasópróbán felolvastuk, végig elképesztő nagy hahotázás volt. Parádés a szereposztás. Mindenkinek igazi ziccer szerepe van, amiben lubickolni lehet. Réthly Attila és Lőrinczy Attila dramaturg izgalmas keretet adott a darabnak - hogy mi az, az most még maradjon titok -, amitől sokkal szélsőségesebben lehet játszani, belefér több hülyéskedés. Azt gondolom, hosszú ideig fogjuk játszani és remélem, nagyon sok embernek okozunk majd örömöt vele. Még akkor is, ha időnként tánc közben összeakad a lábam.

Simon Panna és Mészáros Árpád Zsolt mellett a "ziccer szerepekben" az Operettszínház kiváló művészei brillíroznak. A szerelemre vágyakozó gépíró lány Peller Anna, a kissé furcsa és ügyefogyott nyomozópáros Csonka András és Magócs Ottó, női ruhába bújó segédjük Faragó András, a csábos idegenvezető Kékkovács Mara, a zord atya Jantyik Csaba, a gaz gondolás Barkóczi Sándor valamint Benkóczy Zoltán, Oláh Tibor és Sz. Nagy Ildikó.


A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam,
irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)
© 2008-2013, Minden jog fenntartva - Budapesti Operettszínház